A görög kulturális minisztérium bejelentette, ókori település maradványaira és egy romos fazekasműhelyre bukkantak az Égei-tenger fenekén, Délosz szigete mellett.
A görög média által „kis víz alatti Pompejinek” elnevezett maradványok alig 1,8 méteres mélységben nyugszanak az apró sziget északkeleti partjánál.A minisztérium szerint korábban a romokat kikötői létesítmények maradványának hitték. Ám a Nemzeti Hellén Kutatási Alapítvány és a víz alatti régészeti kutatásokat felügyelő szervezet más következtetésekre jutott. Dokk helyett valamikor fazekasműhely és más épületek álltak a helyszínen. A régészek 16 terrakotta edényt és egy égetőkemence maradványait lelték fel a tengerfenékbe ágyazódva. „Hasonló fazekasműhelyek kerültek elő Pompejiben és Herculaneumban” – írja a közlemény.
A műhely maradványai előtt nagyobb kőtömbök sorát lelték fel, úgy vélik, a település kikötőjének részét képezhették. A valószínűleg kereskedelmi és kézműves tevékenységekkel foglalkozó település valamely oknál fogva összeomlott. Az emberkéz eme mementói azóta a tengerfenéken rejtőznek.
A búvárrégészek számos struktúrát azonosítottak, többek között összeomlott oszlopsorokat és a valamikor a partvonal mentén húzódó falak maradványait. Az eredmények új részletekkel szolgálnak Görögország egyik legfontosabb régészetei lelőhelyéről.
A Kükládok szigetcsoport szívében, Mükonosz szigete közelében elhelyezkedő Déloszon született a görög mitológia szerint Apollón, többek között a fény és költészet istene, akinek római megfelelője (Apolló) már napistenné lényegült.
Az Apollón-kultusz helyszíneként, illetve az égei rabszolga-kereskedelem (egyetlen nap mintegy 10 ezer rabszolgát is eladtak) egyik fő centrumaként Délosz 700 évig, a Kr. e. 8. századtól a Kr. e. 1. századig virágzott. Az ókoriak többségének nem engedték meg, hogy gyermekét megszülje, vagy életének véget vessen a szent szigeten, amely mindazonáltal virágzó kereskedelmi kikötő lett, különösen a rómaiak uralma alatt (Kr. e. 3-2. században).
A hanyatlás akkor indult meg, amikor VI. Mithriádész, Pontosz királya csapataival Kr. e. 88-ban megtámadta a szigetet és lemészárolta 20 ezer lakosát. A kalózok és megszállók által kifosztott Délosz a Kr. u. 5. században néptelenedett el, márványtömbjeinek nagy részét a közeli szigetek lakosai használták fel építőanyagként.
A víz alatti leletek további vizsgálata a kutatók szerint újabb információkat tár majd fel a sziget kereskedelmi szerepéről a római uralom alatt.
Forrás: MTI
