A magyar származású amerikai forgatókönyvíró, akinek olyan híres-hírhedt alkotásokat köszönhetünk, mint a Flashdance, a Showgirls és az Elemi ösztön, 1944. november 23-án látta mrg a napvilágot.
Joe Eszterhas Eszterhás Józsefként született a Vas megyei Csákánydoroszlón. Édesapja Eszterhás István író, újságíró családjával a második világháború végén elhagyta az országot, s a menekülttáborokban töltött évek után 1950-ben az Egyesült Államokban telepedtek le. Joe Cleveland bevándorlók lakta, soknyelvű szegénynegyedében nőtt fel, ahol a magyarok mellett Puerto Ricóiak és németek is nagy számban éltek. Az angol nyelvet gyorsan elsajátította, így ő lett a kapcsolattartó szülei és az új haza között. Előbb a baseballba szeretett bele (filmjei alakjait többször baseballjátékosok után nevezte el), majd a rock and rollba, végül gyakorlatilag egész Amerikába. Később pedig lassan kezdetét vette forgatókönyvírói karrierje.
Első munkája, a megtörtént esetet feldolgozó Ö.K.Ö.L., Sylvester Stallone főszereplésével egy szakszervezeti vezető életéről szólt. Bár a film nem keltett különösebb feltűnést, Eszterhas nem vesztette el kedvét, s a legkülönbözőbb műfajokban próbálta ki magát: előbb a Flashdance című zenés film, majd a Kicsorbult tőr című thriller forgatókönyvét jegyezte, s mindkettő kasszasikert aratott. Ezt követően a politikai krimik mesterének nevezett Costa Gavras filmrendezővel dolgozott az Elárulva, valamint a Berlinalén Arany Medve-díjjal kitüntetett Zenedoboz című politikai thrillerekben. Utóbbi alkotásban a főszereplő Jessica Lange mellett, aki ügyvédként saját, Magyarországon elkövetett háborús bűnökkel vádolt apját védi, több magyar színész is szerepelt.
Eszterhas mindössze 13 nap alatt írta meg az 1992-ben nagy port kavaró, egyszersmind kasszasikerré váló Elemi ösztön forgatókönyvét. A Paul Verhoeven által rendezett, Sharon Stone és Michael Douglas főszereplésével készített erotikus thrillerért hárommillió dollárt vehetett fel, forgatókönyvért ekkora összeget addig még Hollywoodban sem fizettek. Személyes sikere az addig alábecsült forgatókönyvírói szakma anyagi megbecsüléséhez is hozzájárult, erre ma is igen büszke.
Az immáron világhírű Eszterhas a sikert következő filmjeivel (Sliver, Jade), de még az amúgy az Elemi ösztönhöz hasonlatosan botrányos Showgirls-szel sem tudta megismételni. Sőt, akkoriban többször jelölték a legrosszabb forgatókönyvnek járó Arany Málna-díjra, amelyet egyszer el is nyert. A későbbiekben visszatért a magyar vonatkozású forgatókönyvekhez, előbb egy amerikai filmdrámában (Hazudozni Amerikában), majd a Goda Krisztina által rendezett Szabadság, szerelem című, az 1956-os forradalom eseményeit a melbourne-i olimpia vízilabdacsapata egyik tagjának magánéletén keresztül bemutató film egyik forgatókönyvírója volt.
A szókimondásáról híres Eszterhas több könyvet is jegyez, az Amerikai rapszódia című regénye után 2004-ben Hollywoodi fenevad címmel önéletrajzi könyvet adott ki, amelyben nemcsak a hollywoodi filmipar világába engedett betekintést, hanem személyes történetét is elmesélte gyerekkorától kezdve az apjához való különleges kapcsolatán át egészen betegsége legyőzéséig.
Eszterhast sokan a hollywoodi szélsőségek szimbólumának tekintik, vádolták már nőgyűlölettel, a durva szexualitás túlhajtásával, de nevezték öntörvényű kívülállónak és romantikus moralistának is. Második feleségét legjobb barátjának és egyenrangú partnerének tekinti, s miután felgyógyult gégerákjából, leszokott a dohányzásról és az alkoholról, megtért és nyugodt családi életet él.
2012-ben, amikor a filmíró mesterkurzus vendége volt Budapesten, így fogalmazott: egy forgatókönyvírónak leginkább azt kell észben tartania, hogy a történet elmesélése a dolga: "Ülj le, találj ki egy történetet, képzeld el, és írd le. Ennyi az egész." Eszterhas 2013-ban megkapta a 13. Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál életműdíját.
Forrás: Mozi 24
