Szívlekvár címmel jelent meg Kőrösi Zoltán új regénye a Libri Kiadónál. A több mint 400 oldalas műben egy orosz család nagyszabású története találkozik egy lehetséges sorsmintákat felvillantó magyar családtörténettel.
Kőrösi Zoltán az MTI-nek elmondta, hogy "szinte szembejött vele" egy különös és nagyszabású történet, amikor találkozott az 1960-as évek óta Budapesten élő, 85 éves orosz nővel, aki elmesélte neki a családja múltját. Az író megjegyezte, hogy egy hat nyelven beszélő, nagyon művelt nőről van szó, akinek családja kötődik a legmagasabb orosz arisztokrata körökhöz, hiszen nagyapja még cárválasztó bojár volt, anyai nagyszülei pedig földművelők.
"Az életükben minden megtörtént, ami csak megtörténhetett a 20. századi Oroszországban, illetve a Szovjetunióban: világháború, ostrom, éhezés, száműzetések, birodalomépítés. Ez a nagyszabású sors nemcsak megfogott, hanem el is gondolkoztatott: hogyan viszonyul ezekhez a sorsokhoz a mi Kárpát-medencei létezésünk?" - fogalmazott a például a Milyen egy női mell? - Hazánk szíve, a Hentesek kézikönyve című kötetek József Attila-díjas szerzője. Kiemelte: ez a nagyszabású sors késztette arra, hogy megírja egy olyan magyar család történetét is, amelyben azok a sorsminták jelennek meg, amelyek jellemzőek voltak az elmúlt száz évben Magyarországon.
"Ebben sok történet összegződik, sok-sok minta, amelyek megtörténhettek errefelé" - magyarázta, hozzátéve, hogy az orosz család története több ponton is érintkezett "a birodalom határain élő, nem túlságosan fontos nép", a magyarok történetével. Az író az MTI kérdésére felidézte, hogy a nagy Bayern München-rajongó idős nővel sok órát beszélgettek, ezeket ő rögzítette, majd megírta belőle a regényt. Mint megjegyezte, a történet elmesélője szabad kezet adott neki.
"Az igazi kérdés egy prózaíró számára, hogy ezekből az élettörténetekből mit kell megőrizni és mit megváltoztatni ahhoz, hogy az egyediségük megmaradjon, de átélhető és továbbfogalmazható legyen" - vélekedett Kőrösi Zoltán, aki több korábbi művét - Magyarka, Milyen egy női mell? - is hasonló módon írta meg. "Nem keresem a történeteket. Ha nyitott szemmel jársz, akkor megtalálnak" - hangsúlyozta.
Kőrösi Zoltán szólt arról is, hogy a regény másik szála egy Magyar nevű családról szól, amelyben minden férfit Sándornak hívnak. A regényben a nagyapa mesél történeteket a roppant apró termetű unokájának, mert - mint fogalmazott - "aki történeteket hall, nem maradhat változatlan". "És valóban, a legfiatalabb Magyar Sándor a történetek hatására 240 centiméteresre nő meg" - tette hozzá, megjegyezve, hogy a regény tulajdonképpen arról szól, hogy miként lehet elmondani és újraélni az életünket.
A címről szólva kiemelte, hogy a Szívlekvár elsősorban regénycím, de ugyanakkor egy rendkívül finom étel is: a receptje titkos, de aki elolvassa a könyvet, az rátalálhat. "Egy roppant ínycsiklandó ételről beszélünk, aminek a sűrűjében van valami, ami megakad az ember torkán".
Szólt arról is, hogy az íráskor mindig igyekszik meghagyni "réseket, árnyékos területeket", amelyeket az olvasó egészíthet ki. "Egy történet akkor működik, ha az olvasó tudja magában folytatni" - hangsúlyozta. Ugyanakkor rámutatott, hogy a magyar szál során - amelynek történetei többségében szintén megtörtént eseményeken alapulnak - arra is rádöbbent, hogy a valóság sokszor annyira abszurd, hogy mérlegelnie kellett, regényben elviselhető-e. Ezt humorral próbálta ellensúlyozni.
"Erről a történelem tehet. Ha félretoljuk a pátoszt és a romantikát - amire amúgy hajlamosak vagyunk -, nem nehéz meglátni az abszurdba hajló létezésünket. Nem véletlen, hogy nem a romantikus beszédmódok tudnak szólni erről a kelet-európai létről, hanem Örkény, Kafka, Hasek" - tette hozzá.
Forrás: MTI
