34 éve lőtték le saját lakása előtt a popkultúra egyik legmeghatározóbb egyéniségét, a zseniális zeneszerzőt és szövegírót, a beat-korszak ikonját, John Lennont.
John Ono Lennon születési nevén John Winston Lennon a Beatles zenekar többi tagjához hasonlóan Liverpoolban látta meg a napvilágot. Lennon 1940. október 9-én született, viszontagságos gyermekkora volt, apja korán elhagyta őket, édesanyját pedig még tizennyolcadik születésnapja előtt, egy baleset következtében veszítette el.
„Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta, a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: ''boldog''. Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet.”
John Lennon 1956 nyarán megalakította a The Quarrymen nevű zenekart, majd 1957. július 6-án egy fellépésük alkalmával találkozott Paul McCartneyval, aki hamarosan csatlakozott hozzájuk. 1958-ban egy ifjú gitáros, George Harrison került az együttesbe, 1960-ban pedig Hamburgba utaztak, ahol több különböző verzió után végül a The Beatles elnevezés mellett döntöttek.
„Tizenkét éves korom körül azt gondoltam magamról, hogy zseni vagyok, csak senki nem veszi észre”
Gyermekkori megérzése kétség kívül beigazolódott, 1963. október 13-án adtak először televízió közvetítette koncertet a londoni Palladiumban, feltűnésük pedig igazi szenzációt jelentett az Egyesült Királyságban. A brit sajtó a jelenségre a „Beatlemánia” nevet ragasztotta, ami 1964-re átterjedt Észak-Amerikára is. Az együttes hamarosan világszerte népszerű lett, filmeket készítettek, a sajtó minden lépésüket követte és szimbolikus vezetői lettek az 1960-as évek ellenkultúrájának. Helyzetük azonban rövid időn belül rosszabbodni kezdett, főként menedzserük, Brian Epstein 1967-es halála után. Utolsó élő fellépésüket az Apple stúdió tetején tartották 1969 januárjában, melynek felvételei végül a Let It Be albumon jelentek meg.
„Fontos a közös nyelv, de még fontosabb a közös fül!”
Lennon 1968-ben kezdett szerelmi kapcsolatot Yoko Ono japán származású képzőművésszel, aki nagy hatást gyakorolt későbbi munkásságára. A Beatles utolsó két évében Lennon legtöbb idejét Yokoval és a vietnami háború ellen való tiltakozással töltötte. 1969.március 20-án megesküdtek, mézesheteiket a nyilvánosság bevonásával töltötték „Ágyban a békéért” (Bed-In for Peace) címmel. Később ugyanezt megismételték Montréalban is, ezen második performansz alatt vették fel a Give Peace a Chance című dalt, ami a békemozgalmak nemzetközi himnusza lett.
„Isten azért teremtette a zenét, hogy szavak nélkül tudjunk imádkozni.”
A Beatles 1970 áprilisában történt feloszlása után Lennon és Ono részt vett egy négy hónapos ősterápiáján, ami arra szolgált, hogy az énekes szembe tudjon nézni gyerekkori traumáival. Nem sokkal később megjelent első hivatalos szólólemeze, amelyen több érzékeny témát is érintett: a Mother című dalban azt, hogy szülei elhagyták, a Working Class Hero-ban a társadalmi osztályharcot. A God-ban mindent tagad, ami a popkultúráról szól – a Beatlest is – és kimondja, hogy ő és Ono csak egymásban hisznek és mindenkitől függetlenek. Következő albuma a nagysikerű Imagine volt, a címadó dal, egy kiáltvány a világbékéért Lennon védjegyévé vált.
Ezt követően még három szólóalbuma jelent meg, ezek sikere azonban nem tudta felülmúlni a korábbiakat. A Double Fantasy John Lennon feleségével közös, egyben utolsó lemeze, mely 1980. november 17-én, nem sokkal halála előtt jelent meg.
„Nem hiszek a gyilkolásban, bármi legyen is az oka.”
John Lennon életének 1980. december 8-án Mark Chapman vetett véget négy lövéssel New York-i apartmanja előtt. Elmondása szerint azért, mert híres akart lenni. A gyilkosság után egy padon ülve, a Zabhegyezőt olvasgatva várta a rendőröket. Chapman a mai napig börtönben van, magánzárkában, mert a hatóságok attól tartottak, hogy a többi fogoly végezne vele. Az énekes 40 évet élt, paradox módon utolsó felvételei között van a Life begins at 40, vagyis „Az élet 40-nél kezdődik” című dal.
„Ha több ötletem már nincs, hát meghalok.”