A jövő vezető menedzsereinek utánpótlását gyakran kommunikáció- és személyiségtréningek áradatával igyekeznek biztosítani, szem elől vesztve az egyéni jellemvonásaikat. Egy popsztár most megmutatta, hogyan lehet ezt másképp is csinálni.
A luxemburgi „Rockhal” színpadán Lindsey Stirling áll a világot jelentő deszkákon. Táncol, hegedül, megjelenését saját maga tervezve egymaga valóságos összművészeti alkotást hoz létre. „A Táncosnő és hegedűje” produkció a különböző táncos és zenei műfajok széles skáláját vonultatja fel, a Hip-hoptól a Dancefloorig sok mindenben lehet része a közönségnek.
A kortárs akrobatikát modern hegedűjátékával ötvözi, valóságos energiabombaként hengerelve le minden generációt temperamentumával és meglepetéseffektjeivel. Mindez azonban nemcsak a zenéről és a közvetlen interakcióról szól. Sokkal fontosabb, miről árulkodik eközben személyisége.
A művésznő két jó tanáccsal is szolgál: „Az egyetlen ok, amiért sikeres lehetek az, hogy igazán önmagam vagyok. Bíznod kell abban, hogy a dolgaidat úgy tudod csinálni, ahogyan te akarod. Ez különlegessé tesz, végül pedig eredményessé.” Lindsey Stirling meg van győződve róla, hogy stílusa ebben a formában éri el a kívánt hatást, s erről az útról még tehetségkutatóbeli kudarca sem téríthette le.
De mit is tanulhatunk tőle pontosan? Leginkább azt, hogy akik nagy karriert futnak be, mindig valamit másképp csinálnak. Az eljövendő vezető generáció képzése sokáig az egységesítés szellemében működött, a mai kutatások azonban egyértelműen bizonyítják, hogy akkor leszünk sikeresek, ha nagyobb hangsúlyt fektetünk egyéniségünkre. Erre az előadásmód tréningezése nyújthat megfelelő megoldást. Hogyan állunk beszéd közben? Hová tesszük a kezünket? Milyen módon keressünk szemkontaktust? Lindsey Stirling logikáját követve megtanulhatunk önmagunkkal bánni, és használni a személyiségünkben rejlő erőt.
