A Nemzeti Táncszínház új produkciója P.P. Pasolini, a világhírű filmrendező halálának állít emléket. Főszerepben a Kossuth-, és Liszt-díjas táncművész, Szakály György.

Hogyan fogadta a felkérést, hogy játssza el Pasolini szerepét?

Szemán Béla, a darab rendezője, és Nemes Zsófi koreográfus kerestek meg még tavaly, hogy lenne egy ötletük, amiben szeretnék, ha szerepet vállalnék. Kezdetben húzódzkodtam attól, hogy megint közönség elé álljak, ugyanis hét éve nem játszottam. Hogy őszinte legyek, nem is vágytam színpadra. Sok más feladatom volt, más megbízásoknak kellett eleget tennem, igaz, háttérmunkában, de a növendékek és hallgatók munkája révén nem szakadtam el az előadó művészettől. Ám úgy éreztem, harminc éves pályafutásom alatt eleget voltam a közönség előtt. Többszöri megkeresés után azonban nem akartam kéretni magam, nem is beszélve arról, hogy nagyon tetszett az ötlet, hiszen Pasolini filmjei kamaszkorom egyik meghatározó élménye volt.


Mi az első élménye Pasolinivel kapcsolatban?

A hetvenes években lehetett látni pár filmjét Magyarországon. Nagyon élénken emlékszem arra az élményre, ami a moziban ért. A filmekre való bejutás külön kaland volt, a Filmmúzeum előtt egészen az Astoriáig kígyóztak a sorok. Egyben a nagykorúságomat is jelentette, hogy elengedtek a kollégiumból a vetítésre, ekkor már az érettségire készültem. A Balettintézetben is tudatosan neveltek minket a társművészetek befogadására, megismerésére, nem beszélve arról, hogy a Pasolini által képviselt látásmód a szocialista Magyarországon érdekes színfolt volt. Később volt akkora szerencsém, hogy Jancsó Miklóssal ültem egy zsűriben, Veszprémben az öszművészeti fesztiválon, és ő mesélt Pasolinivel kapcsolatos személyes emlékeiről. Egy időben közeli kapcsolatban voltak, rokonlelkek a lázadásukkal, a témaválasztásukkal, a történetektől pedig úgy éreztem, mintha egy kicsit én is ott lettem volna.

A darab inkább táncra, vagy prózára épül?

A zene, a tánc, a próza és a mozgás teljesen egyenrangú szerepet játszik a darabban. Ez ritka, tehát aki azt várja, hogy táncolni fogok, az csalódni fog. Nem erről szól a dolog, azt hiszem, sokkal többet kaptam az élettől, mint amit szakmailag valaha gondoltam. Most kicsit aggódom, magam miatt, tudom-e közvetíteni a szerep lényegét, amit a rendező és koreográfus szeretne megmutatni a mai nézőknek. De ez normális. Mindig is ilyen voltam.

Nem volt olyan, hogy elmúlt a lámpaláz?

Nem, általában fellépések után se tudtam aludni. Ma már nem tudnám ezt megtenni, mert fél hatkor kelek, hét után már bent vagyok a Táncművészeti Főiskolán, hogy egy fél óra nyugalmam legyen, nyolc órakor már tanítok. Nagyon sokszínű a produkció, az ország minden tájáról érkeztek táncosok.


Mi alapján történt a válogatás?

A csapat Nemes Zsófi koreográfus szervezése. Van, aki Pécsről, van, aki Miskolcról érkezik a próbákra, és még sorolhatnám. Nehéz az egyeztetés, mindeközben nagyon fontos, hogy a csapat együttesként működjön. Nagyon kellemes a társaság, jól dolgoznak, lelkesek, és tehetségesek.

Hogyan készül táncosként egy „prózai” szerepre?

Játszottam már több prózai előadásban Pesten, Debrecenben és Veszprémben. A tapasztalatom az, hogy a koreográfus sokkal tudatosabb, mint a rendező. Olyan helyzetben van, mint az író, azt szeretné visszahallani, amit leírt. Ami engem illet, a mozgást sokkal könnyebben meg tudom jegyezni, és emlékszem is. A szöveggel ez nem így van, hiába memorizálom, sokszor elfelejtem. Az pedig gond. De hát más aggyal dolgozik az ember táncosként és színészként.

Mi fogta meg Pasoliniben tizenhét évesen, és mi most?

Ma is ugyanazt gondolom róla: a bátorsága, és önmaga felvállalása az, ami kiemelte őt. Elhangzik a darabban is, nem az volt a baj, hogy más volt, akár szexuálisan, akár más módon, hanem hogy mindezt nyíltan vállalta is. Mai napig érvényes mindaz, amit közvetített. Nem tudom, hány százszor perelték be írásaiért, filmjeiért, talán ő fizetett a legtöbbet a huszadik században, mint alkotó. Az előadás a zaklatott életére van kihegyezve, és arra, hogy emellett is következetesen tudta képviselni az elveit.

A december 17-i bemutató után mikor lehet legközelebb látni a darabot?

Februárban lesz a következő előadás, nagyon reméljük, hogy a nézők is igényt tartanak majd rá, hogy minél többször lépjünk fel a darabbal.

P.P.Pasoliniproject
Testjáték egy felvonásban

A PR-Evolution Dance Company előadása, a Pécsi Balett, GG Tánc Eger, Miskolci Balett és a Nemzeti Táncszínház együttműködésével.

„A halál után az élet folyamata már nincs sehol, de előtűnik az értelme.” 1975. november elseje és másodika közötti éjszaka van. A Mindenszenteket és Halottak napját összekötő misztikus csillagtalanság. Végzetes sötétség Ostia egyik lepusztult, elhagyott, poros utcáján, a repülőtér mellett. Csak egyetlen pillanat, a végső levegővétel. Amikor Pier Paolo Pasolini szembenéz gyilkosával. Ekkor nyer értelmet mindaz, ami megelőzte ezt a pillanatot… Az élet… Saját létünkön is elgondolkodunk. Hogy megértsük és elfogadjuk: mindenki életében eljön majd az a rettegett, az a megváltoztathatatlan, az a kegyetlenül őszinte, az a … … az utolsó pillanat. Kinek így, kinek úgy. Jelenünkben, döntéseinkben és vezérlő vágyainkban talán már most ott rejtőznek annak a pillanatnak a titkai.

Időpont: December 17. szerda 19:00
Helyszín: Marczi Közösségi Tér
További információk és jegyvásárlás itt.