„Jaj, beugrik” – ezt ordította a vezetőfülkében Elsik László társa 1976. június 4-én, amikor Latinovits Zoltán meghalt. A mozdonyvezető biztos benne, hogy öngyilkosság történt.
Ketten voltak a mozdony vezetőfülkéjében 1976. június 4-én, amikor Balatonszemesnél a Nagykanizsáról Budapestre tartó vonat elé ugrott egy ember – mondta a Borsnak Elsik László. Az elgázolt ember Latinovits Zoltán volt.
A masiniszta felidézte, hogy kollégája felsikoltott "jaj, beugrik!", azután pedig csak egy koppanást lehetett hallani. A mozdonyvezető szerint egyértelmű, hogy a színészlegenda öngyilkos lett, mert tíz méteren belül vetette magát a vonat elé.
Latinovits a pálya mellett, a bal oldalon sétált, majd egy kitaposott zugátjárónál megállt, hogy bevárja a vonatot. A mozdonyvezető azt hitte, arra vár, hogy a szerelvény elhaladjon. Semmi jel nem mutatott arra, hogy öngyilkosságra készül.
A vonat viszonylag lassan haladt, 50 kilométeres sebességgel, mert már közeledett az állomáshoz.
Miután megtörtént a baleset, a masiniszta megállította a vonatot és hátraszaladt. A negyedik kocsinál feküdt az elgázolt ember kicsavart végtagokkal, de az arca nem látszott. A fején és a combján sérült meg, a nadrágját is leszakította a vonat. A korabeli beszámolókkal ellentétben nem volt összetörve a teste. Akkor még élt.
Elsik az állomásra rohant segítségért, mire visszaért, már ott voltak a mentők. Latinovitsnál nem voltak iratok, csak egy kulcscsomó és egy folyóirat.
A mozdonyvezető nem tudta, hogy milyen híres embert ütött el, csak később, Budapesten tudta meg, hogy Latinovits volt az áldozat.
Mint mondta, évekig tartott, mire feldolgozta az esetet, ami a mai napig meg-megkísérti.
Ruttkai Éva, Latinovits felesége soha nem hitte el, hogy öngyilkosság történt. Felidézte, hogy férje gyerekkorában mindig itt várta a vonatot, ami ezen a helyen lassított, aztán felugrott rá, és azzal döcögött el az állomásig. Ruttkai teóriája szerint férje egy gyógyszertől fel volt pörögve, ezért vétette el az ugrást.
Forrás: MTI