Bár a vikingek hírhedtek kegyetlen fosztogatásaikról, egy jelenleg is zajló régészeti feltárás új bizonyítékai arról árulkodnak, hogy az Izlandon letelepedettek több időt töltöttek sörfőzéssel és hússütéssel, mint rablással.
A marhahúst és a sört azokon a gondosan megtervezett lakomákon tálalták fel, amelyeket valószínűleg egyfajta stratégiaként vetettek be, hogy megvethessék „politikai lábukat” új otthonukban.
Az izlandi vikingek valószínűleg ugyanazon „kemény legény” pozíciót szerették volna megkaparintani, mint amelyet skandináv otthonukban elfoglaltak, ahol a törzsi vezetők gyakran óriási csarnokokban tartottak hasonló lakomákat – mondja Davide Zori, a izlandi feltárás vezetője. A marhahússal és sörrel gazdagított tetszetős lakomák talán a hatalmat és a politikai helyzetet demonstrálták, elősegítették, hogy a vikingek jó kapcsolatot ápoljanak szomszédjaikkal.
Vikingekről, törpékről, lenyűgöző természeti jelenségekről, misztikus történetekről múlt héten megjelent cikkünkben írunk részletesen. Izland a felszínen innen és túl.Zori és csapata a Hrísbrúin Mosfell-völgy néven ismert farmon folytat ásatásokat Izland délnyugati részén. A lelőhely felöleli a viking főnök 30 méteres házát, amelyben egy óriási csarnok is helyet kapott, valószínűleg eme extravagáns lakomák némelyikét itt tartották.
A karbon kormeghatározás alapján a ház a kései 9. század és a korai 10. század között épült, és a 11. században maradt magára. A kutatók az itt feltárt régészeti maradványokat az ókori viking történelmi dokumentumokkal vetik össze, hogy tanulmányozni tudják kultúrájukat.
Nem sokkal azt követően, hogy a viking csoport letelepedett Izlandon, a hőmérséklet csökkenésnek indult, és az Atlanti-óceán északi részén kisebb jégkorszak köszöntött be. Ez a hideghullám kilenc hónapig tartó telet és csupán három hónapos, a télnél alig melegebb időt hozott – mondja Zori.
A vikingek lakomáinak alapját képező szarvasmarhát zárt helyen kellett tartani, hogy megvédhessék a fagyos hőmérsékletektől. Mivel fedél volt fejük felett, nem tudtak legelni és maguk keresni meg táplálékukat. A vikingeknek ezért mind maguknak, mind az állatoknak biztosítaniuk kellett az élelmet az intenzív telek folyamán, végezetül a lakomákhoz elegendő mennyiségű állat tartása kivihetetlenné vált.
A sör is megszenvedte a hideget, mivel nem tudtak elegendő gabonát termeszteni főzéséhez az egyre rövidülő melegebb szezonban. Miután a sörtermelés mértéke a viking otthonokban lecsökkent, a főnökök eltűntek a Zori által tanulmányozott mondákból.
Zori szerint izgalmas kérdés, milyen csapás érte elsőként a Hrísbrúban élő főnököket. Elvesztették hatalmukat és már nem volt szükségük árpára és marhára, vagy pedig nem tudtak lépést tartani az időjárással és ezért veszítették el hatalmukat? Szerinte a második opció a valószínűbb.
Hozzátette, a régészeti adatok a történetnek csak egy részét árulják el. A szövegek több kontextust nyújtanak, és a jelek szerint alátámasztják a feltételezést, miszerint nem önként mondtak le a marhahúsról és a sörről, illetve az azokkal kiépített politikai hatalomról, az időjárás kényszerítette őket erre a lépésre.
Végül teljesen felhagytak a marhatenyésztéssel és gabonatermesztéssel a juhlegeltetésért. Zori és csapata abban reménykedik, az ásatás további adalékokkal szolgál majd az izlandi vikingek politikai helyzetéről és mindennapi életviteléről.
Forrás: Hirado.hu
