Egy brooklyni galériában január 4-ig látható az a fotókiállítás, amelyet Hataloméhség címmel egy Henry Hargreaves nevű fotós, és Cailin Levin ételstylist álmodott meg.
Egy fotós és egy ételstylist állt össze, hogy bemutassák a különbséget szegények és gazdagok terített asztala között. Szembeállították egymással a tekintélyelvű uralmi rendszerek felső (tíz)ezrének terített asztalát azzal, amit ugyanabban a korban a nincstelenek ettek.
Az ételstylist az ételeket ugyanannak az asztalnak a két ellentétes végén rendezte el, kiemelve ezzel is a különbséget. (A felső képen mindig a gazdagok ételét láthatjátok az előtérben, a másodikon a szegényekét.)
„Azt akarjuk, hogy az emberek szó szerint és átvitt értelemben is üljenek le az asztalhoz, és lássák, érezzék az égbekiáltó egyenlőtlenséget” – magyarázták az alkotók.
Eredetileg csak a diktátorok asztalát szerették volna fotón ábrázolni, de minél többet kutakodtak a projekt során, annál világosabbá vált, hogy érdemes megmutatni a másik oldalt is. „Egyre tisztábban láttuk, hogy a tekintélyelvű rendszerek az idők során az ételt fegyverként használták, a kiéheztetés az egyik leghatásosabb módszer a szegények elnyomására, elhallgattatására” – tette hozzá Hargreaves.
Az egyik képen az észak-koreai diktátor, Kim Dzsong Un többfogásos, desszerttel és ementáli sajttal is kiegészített étkezése látható, míg országában a gyerekek egynegyede krónikusan alultáplált. „Az országban élő 24 millió ember nagy többségének fogalma sincsen, honnan szerzi be az ennivalót a következő étkezéshez” – teszi hozzá a fotós.
A XVII. századi Franciaországban a forradalom előtt a városi szegények, vagyis a sans-culotte-ok fizetésük felét ételre költötték a túlélés érdekében. Egy szakképzetlen munkás viszont keresete 97 százalékát kenyérre költötte a gabonaválság miatt – állítja Gregory Stephen Brown történész. Eközben az uralkodó család cukrozott gyümölcsön, pezsgőn és süteményen „tengődött”. Állítólag (ezen a történészek a mai napig vitatkoznak) Marie Antoinette azt javasolta, amikor meghallotta, hogy a szegényeknél elfogyott a kenyér, hogy „Akkor egyenek süteményt”. (Egy másik változat szerint kalácsot javasolt – a szerk.) Igaz, vagy sem, ez a mondás teljes mértékben jellemzi a kor tehetős embereinek hozzáállását az ételhez: a gazdagnak mindig van, a szegénynek meg mindegy.
További asztalpárok a jelenből és a múltból itt.
Forrás: Szeretlek Magyarország
