Az Egyesült Államokban élő gyermekek majdnem fele valamely kisebbséghez tartozik, azonban a nekik szóló könyveknek csupán töredéke veszi ezt figyelembe.
Szakemberek egy csoportja elhatározta, változtat ezen. Lamar Giles, a Fake ID című ifjúsági thriller szerzője elmondta, bár gyermekkorában sokat olvasott, alig találkozott a regényekben olyan szereplővel, akivel azonosulni tudott volna. Ha így is történt, akkor az adott személy nagy valószínűséggel a rossz oldalon állt. Elárulta azt is, hogy mindez jelentősen csökkentette magabiztosságát és bizonytalanná tette önkifejezését, noha fiatal korától írónak készült. Walter Dean Myers és Steven Barnes művei segítették át a nehéz időszakon, általuk ismerte fel, hogy a hozzá hasonló színes bőrűek is lehetnek hősök. Az ilyen jellegű irodalmi anyagok száma azonban még mindig elenyészően kevés: a Wisconsin Egyetemen megjelent gyermekkönyvekkel foglalkozó központ (Cooperative Children's Book Center) tanulmánya szerint a 2013-ben kiadott 3200 mű közül mindössze 93 szólt feketékről, más kisebbségek esetén pedig ennél is rosszabb a helyzet.
Az olvasmányok sokszínűségének hiánya már 1965-ben felmerült, ekkor jelent meg Nancy Larrick The All-White World of Children’s Book című cikke, melyben elsőként hívta fel a figyelmet a problémára. Noha a 2014-2015-ös tanévben több színes bőrű gyermek kezdte meg tanulmányait az Egyesült Államokban, mint fehér társaik, az irodalmi művek továbbra is inkább utóbbi csoporthoz szólnak. Idén tavasszal az amerikai Könyv Expo-n, a BookCon-n fordulat következett be, ekkor szembesültek azzal a ténnyel, hogy a kiállító szerzők közül senki sem képvisel kisebbséget. Ezt látva Ellen Oh, koreai-amerikai írónő felvetette a sokszínű könyvek, a We Need Diverse Books (WNDB) elnevezésű kezdeményezés ötletét – írja a Mother Nature Network online magazin.
„Ellen beszélt nekem arról, hogy olyan ügyön dolgozik, ami nagy port kavar majd, és ami tudatja az emberekkel, hogy az olvasóközönségnek van egy olyan rétege, melyet a szerzők sok éven át elhanyagoltak” – mondta Lamar Giles, akinek személyében az írónő hamar partnerre talált, ő lett a csoport kommunikációs alelnöke. Sikerült elérnie azt is, hogy más szerzők is, megosszanak We Need Diverse Books felirattal ellátott fényképeket és személyes történeteket. A folyamat hamar erőre kapott, nem sokkal később különböző korú és nemzetiségű olvasók is csatlakoztak a programhoz.
Nemrégiben 2000 iskola bevonásával végeztek kutatásokat, ahol az oktatók 90 százaléka vélte úgy, sokkal lelkesebben olvasnak a gyerekek, ha azonosulni tudnak olyan szereplőkkel, melyek az ő életükre és közösségükre reflektálnak. Az is lényeges, hogy más beállítottságú embereket is megismerjenek, hiszen csak így lesznek képesek megérteni és elfogadni egymást, pszichológiai tanulmányok szerint pedig az ilyen jellegű könyvek olvasása egyértelműen az empátia növekedésével jár.
Már Magyarországon is foglalkozatja a szakembereket ez a téma, mely a kicsik számára felismerhető élethelyzeteken alapul. Ha családi nehézségekről szóló történeteket keresünk, vegyük kezünkbe a Babazseb című képeskönyvet. Itt egy kengurupár gyermekvállalási nehézségein átívelve szemlélhetjük az örökbefogadás problematikáját, míg a Farkastestvér az apa elvesztésének feldolgozásában segíthet. A más identitású személyekkel szembeni kulturális toleranciát támogatja a Rajkó, valamint a Zinka és Hugó, mely ifjúsági regényekben cigány szereplők is vannak. A Down-szindrómáról, az autizmusról és az Asperger-szindrómáról szóló gyerek- és ifjúsági könyvek szerencsére nagy népszerűségnek örvendenek. A kicsiket Agnés Lacor képeskönyve, a Lili kötheti le, melyben az elbeszélő kislány Down-kóros húgáról mesél, de jó választás a Beszél a kéz-sorozat is, amiben a siketek jelnyelvével barátkozhatnak meg.
Bárhonnan is közelítjük meg a kérdést, egyre inkább multikulturális világunkban a sokszínűség megőrzése nehéz, ugyanakkor fontos feladat. 2005-ben az UNESCO égisze alatt jött létre a kulturális kifejezések védelméről és előmozdításáról szóló egyezmény, mely nemzetközi szinten adott nyomatékot a kérdéskörnek, felhívva a figyelmet egymás kultúrájának megismerésére, mely csak kölcsönös megértés és párbeszéd folytán valósulhat meg. Ezt pedig minden lehetséges módon közvetíteni kell, elsősorban a jövő nemzedéke felé.
Forrás: mnn
