Nyolcvankilenc éves korában elhunyt Varga László, a New York-i Filharmonikusok egykori első csellistája, amerikai és kanadai egyetemek tanára.
Budapesten született zsidó zenész családban 1924-ben. Apja, Weisz Bertalan könyvelő és amatőr hegedűs volt, aki később a fokozódó zsidóellenesség miatt Vargára változtatta a nevét. Hároméves volt, amikor apja meghalt. Anyja, Bodor Margit eredetileg zongoratanár volt, de egy antiszemita "tisztogatás" során elvesztette állását, és attól kezdve varrónőként volt kénytelen dolgozni; fiát egy időre árvaházba is kellett, hogy küldje.
Hétévesen kezdett csellózni, tanulmányait a Zeneakadémián fejezte be. 1940-ben, 16 évesen a Székesfővárosi Zenekar - a mai Nemzeti Filharmonikusok elődje - csellistája lett, négy év alatt első csellista vált belőle, de Magyarország 1944. március 19-i német megszállásának másnapján öt zsidó zenésztársával együtt elbocsátották a zenekartól - idézte fel az amerikai lap nekrológja Varga László kiadatlan emlékiratai alapján.
Nem sokkal később munkaszolgálatra vitték, ahonnan visszaszökött Budapestre, és a gettóba került. A koncentrációs táborba való elhurcolástól az mentette meg, hogy hamis papírokkal igazolta, még nem töltötte be a 16. életévét.
A háború után, a híres Léner-kvartett tagjaként került az Egyesült Államokba, ahol 1948-ban csatlakozott a New York City Opera zenekarához, majd 1951-ben a New York-i Filharmonikusok első csellistája lett. A következő 11 évet ezen a poszton töltötte a görög Dimitrisz Mitropulosz, majd Leonard Bernstein zeneigazgatósága idején.
A zenekartól való 1962-es távozása után a Canadian String Quartethez csatlakozott, és a Torontói Egyetemen kezdett tanítani. Később sok éven át a San Franciscó-i Állami Egyetemen oktatott csellót, kamarazenét, és vezényelte az egyetemi zenekart. Egyik itteni tanítványa volt Kent Nagano amerikai karmester, aki 2006 és 2013 között a Bajor Állami Operaház főzeneigazgatója volt, jelenleg pedig a Montréali Szimfonikus Zenekar vezető karmestereként szolgál.
Kent Nagano Varga László halála után kiadott közleményében úgy fogalmaz: "Egyike volt azoknak az embereknek, akik kivételes hatással voltak rám. Türelmetlenségével, örömteliségével, a középszerűség meg nem tűrésével, fegyelmével és a művészet iránti szeretetével olyan dolgokat tanított nekem, amelyek egy életen át elkísérnek - hogy a zene az élet metaforája, és mint ilyen, ápolni, tisztelni, megosztani és a maga teljességében megélni kell minden egyes nap".
Forrás: MTI
