Írott vagy nyomtatott? Rajz vagy fénykép? Tipográfia, kalligráfia és 2014 hangulatai egy fotósorozatban. Év végi beszélgetés betűkről, képekről és kézírásról.
Az ünnepek idején üdvözlőkártyák sokaságával halmoznak el minket, ezek többsége előre nyomtatott szöveget, és hozzáfirkantott aláírásokat tartalmaz. Pedig ezt a műfajt is lehet másképp űzni: Kőfaragó Zsuzsi munkái nemcsak művészi fokon megrajzolt kártyák, de fotóvá komponált történetek is.
Hogyan kerültek a képeid közzépontjába a betűk?
Valójában két dolgot szeretek igazán: az egyik a fotózás, a másik a tipográfia, ami a nyomtatott betűk tudománya. Utóbbi a betűk, szöveg és kép összeszerkesztésével, tördelésével foglalkozik, azzal, ahogyan az nyomtatásban megjelenik. Kalligráfiának ezzel szemben a kézírás tudományát, annak művészi szintű gyakorlását nevezik. Én ezt a kettőt ötvözöm a fotózással, mert fontosnak tartom a folyóírás életben tartását manapság, amikor sokan már csak számítógépet, okostelefont vagy tabletet használnak. Napi szinten még mindig kézzel írok, és a hétköznapi használat során is szeretem szépen megformázni, akár naptári bejegyzésről vagy egy jegyzetfüzetről legyen szó.
Kezdettől fogva a tipográfia foglalkoztatott vagy máshonnan érkezett az inspiráció?
Mindig is tervezőgrafikus szerettem volna lenni, így az Óbudai Egyetem könnyűipari mérnök nyomda és média szakán végeztem, ahol többek között tipográfiát, kiadványszerkesztést és layout tervezést is tanultam. Komolyabban másfél-két éve kezdtem foglalkozni a betűkkel, azóta nem saját, hanem már meglévő típusokat próbáltam kicsit átformálni, vagy szöveget kialakítani belőlük. A tipográfiában ismert betűket – talpas vagy éppen talp nélküli, barokk, vagy bármilyen egyéb stílusú betűket – kézzel megrajzolom, és sokszor keverem írott formával. Ezeket a végén le is fotózom, de nem egyszerűen magát a papírt, – hiszen ahhoz egy szkennelés is elég lenne – hanem igyekszem olyan környezetbe helyezni, ami hangulatában is erősíti a leírtakat, hogy adjon neki egy sajátos jelleget vagy közvetítsen valamilyen üzenetet, mint egy kis „mini-csendélet”. Mivel a családomban többen is grafikusok, nővéremnek például adventi ajándékként egy „bóknaptárat” készítettem, ami nemcsak egy önbizalom erősítő kedvesség, hanem a lakás dísze is lehet.
Szoktál más témában is fényképezni?
A betűkön kívül a portrékat szeretem leginkább. Néhány éve, mikor elkezdtem fotózni, először a nővéremet és a barátnőimet fogtam be alkalmi modelleknek, rajtuk gyakoroltam. Aztán három éve vettem egy tükörreflexes gépet, később több objektívet, másik gépvázat, fokozatosan egyre jobbakat. Minden arc egy kis kihívás, mivel minden ember másképp néz ki, így az is eltérő, hogy milyen szögből áll neki jól, ha lefotózzák. Ezért meg kell ismerni, körbe kell járni az adott személyt. Ezen kívül imádok enni, így az ételfotók is nagy kedvenceim, illetve a tárgyak, hangulatok, részletek. Ha van egy téma, akkor biztos, hogy először részleteket fotózok és csak utána nagyban az egészet.
Esetleg tervezel valamikor kiállítást is belőlük?
Jó lenne, bár még nem gondolkoztam rajta igazán, de azt hiszem, ez akkor válhatna érdekessé, ha lenne egy vezérfonál, amire fel tudnám fűzni az eddigi fontosabb, különböző témájú képeimet. Ha például a tipográfiás sorozatból még születik néhány, ami arra érdemes, akkor talán ebben az irányban indulnék el. Addig viszont még sokat kell dolgoznom, hogy fejlesszem magam a kézírás és fényképezés terén egyaránt. Léteznek kifejezetten kalligráfiával foglalkozó workshopok, elképzelhetőnek tartom, hogy a jövőben részt veszek egy ilyenen. Az ehhez hasonló kurzusokat vagy csoportos foglalkozásokat egyébként tudom ajánlani mindenkinek, aki érdeklődik a képzőművészetek vagy csak egyszerűen az ötletes ajándékok készítése iránt. A kézzel írást mindannyian naponta műveljük kisebb-nagyobb mértékben, gyakran anélkül, hogy tudomást vennénk a szépségéről. Legyünk tehát kreatívak, és ne hagyjuk veszni ezt a sokezer éves tudományt!
Kőfaragó Zsuzsi további képei Facebook-oldalán tekinthetők meg.
