Mi történik, ha egy pigmeus csoport tagjainak fejhallgatót adsz, és elkezded a nyugati kultúra zenéit lejátszani? Német és kanadai kutatók egy afrikai törzset és egy kanadai csoportot vizsgáltak zenehallgatás közben.
A negyven kanadait és negyven mbenga pigmeust (egy elszigetelten élő törzs Kongóban) magába foglaló tanulmányban a zene megélésének mechanizmusait elemezték. Az afrikai törzs tagjainak nyugati, klasszikus műveket és filmzenéket mutattak: a Psycho-ból, a Star Wars-ból, és a Schindler listájából.
A kísérleti személyek boldog, nyugodt, bánatos, stb. arckifejezéseikkel jelezték a zenéhez való viszonyulásukat. A kutatók ezenkívül figyelték a verejtékezés szintjét, a pulzust és a levegővételt. A fizikai reakciók és a személyes megítélés összesítéséből kiderült: a pigmeusok és a nyugati hallgatók nagyrészt ugyanúgy élik meg a zenét. Legalábbis abból a szempontból, hogy mit találtak felkavarónak.
A gyorsabb tempó vagy nagyobb hangerő mind a két vizsgált csoportban izgatott állapotot idézett elő. A zene felkavaró jellege tehát univerzális; hogy pontosan pozitív, vagy negatív érzelmeket idéz elő a melódia, az azonban kultúránként eltérő. Ennek megfelelően az afrikai törzs tagjai mindent pozitívnak minősítettek, míg a kanadai alanyok az érzelmek egész skáláját írták le. Ez a különbség valószínűleg abból fakad, hogy a pigmeusok másképp értelmezik a zenét: gyakran azért énekelnek vidám dalokat, hogy a rossz érzéseiktől ezáltal szabaduljanak meg.
Henkjan Honing, az Amszterdami Egyetem zenei kognícióval foglalkozó tanára így értékelte a kutatást: „Ez azon kevés kísérletek egyike, mely két olyan kultúra zenei tapasztalatát hasonlítja össze, melyek egyébként ebből a szempontból egyáltalán nincsenek kapcsolatban”. Mégis úgy véli, hogy a tanulmányt nem elég körültekintően végezték el: nem vették bele a szomorkás pigmeus dallamokat.
A francia nyelvű videó a kutatásról itt látható.
Forrás: de Volkskrant