Hajléktalanokról nyílik kiállítás tavasszal a londoni Geffrye Múzeumban. 1890-ben William Booth, az Üdvhadsereg alapítója az Embankment sétányon készített interjút otthontalanokkal.
100 év után is ugyanott tartunk? A válaszadók többsége a lehetőségekhez képest pozitívan fogta fel helyzetét: „Bár a padok elég kemények, egy kis papírhulladékkal egész kényelmessé tehetők” – nyilatkozta egyikük annak idején, s talán ma is azokon a padokon töltik az éjszakát a XXI. század hajléktalanjai, mint viktoriánus korabeli sorstársaik.
William Booth metodista lelkész és felesége Catherine, 1865-ben alapította meg a protestáns kereszténység egyik legjelentősebb karitatív szervezetét, az Üdvhadsereget, mely missziós tevékenységét a társadalom perifériáján élők szociális helyzetének javításával párosította. Szerkezetét a brit hadsereg mintájára tervezték, mára pedig a világ több mint 100 országban vannak jelen. Budapesten 1924-ben telepedtek le, majd az 1949-es esztendőben hosszú időre beszüntették működésüket, 1990 után azonban folytatták munkájukat.
A londoni Geffrye egyike a brit főváros kisebb múzeumainak, mely az otthon és lakóhelyek fogalmának széleskörű bemutatásával foglalkozik. Az egykori szegényházból kialakított épületben haladva tanúi lehetünk, hogyan változtak a tipikus angol szobabelsők a XVII. század elejétől napjainkig, időszaki kiállítása pedig ezúttal azokról mesél, akiknek mindez nem adatott meg. Hannah Fleming, a múzeum kurátora szerint csak kevés tárgyi forrás áll rendelkezésre a Viktória korabeli szegénység életkörülményeiről, a kiállítás legfőképp fényképekből és festményekből tevődik össze, azonban néhány olyan „kincset” is sikerült beszerezniük, mint egy üveg korhű karbolsav vagy zománcos köpőcsésze.
A kiállítás London egy másik arcát mutatja meg, melyben nyoma sincs fényűzésnek, vagy az oly sokat emlegetett arisztokratikus megnyilvánulási formáknak. Helyette a képek és tárgyak mesélnek személyes élettörténeteket olyanokról, akik a társadalom perifériájára kerültek, de megtanultak ezzel együtt élni. Mai szemmel sokkoló lehet többek között az Üdvhadsereg által felállított, ún. „koporsó ágyak” látványa, melyek fából készültek, meglehetősen szűk és kényelmetlen fekhelyként szolgálva. Egyéb alternatíva hiányában azonban a célnak tökéletesen megfeleltek, mivel tiszták és biztonságosak voltak. Jelentős lépésnek számított az „ebédidő” bevezetése is, melynek keretein belül ingyen osztottak ételt a szegényházakban.
Nem mindenki volt azonban elragadtatva a segítségnyújtás lehetőségeitől, egyesek egyenesen „véres odúnak” titulálták őket, ahogyan ma is megoszlanak a vélemények a hajléktalanszállók tapasztalatairól. A Geffrye Múzeum ezzel az ingyenesen megtekinthető tárlattal szeretné felhívni a figyelmet a mai London hasonló helyzetére és problémáira 2015. március 24-től július 25-ig.
Ezzel párhuzamosan látogatható lesz a New Horizon Youth Centre elnevezésű karitatív szervezet kiállítása is, melynek tagjai maguk is hajléktalanok vagy segítségre szorulók. A kezdeményezés a maga nemében egyedülálló, ugyanakkor hazánkban is láthattunk már példát effajta társadalmi célú megnyilvánulásokra. Ilyen volt például az Egybeolvad a város és lakói címet viselő fotósorozat, melynek során a Budapest Bike Maffia hajléktalan embereket és járókelőket örökített meg egy-egy pozitív tulajdonságuk feliratával.
Forrás: The Guardian
