Először láthatja a drámaíróként is termékeny brit rendező, Mike Leigh egyik legismertebb darabját, az Abigail buliját a magyar közönség.
"Az a fajta ember-látás, amely Mike Leigh sajátja, nemcsak a filmjeiben jelenik meg erősen, hanem színdarabjaiban is, amelyek közül számomra legkedvesebb az 1977-ben bemutatott Abigail bulija" - mondta Ascher Tamás, hozzátéve, hogy a brit filmrendező a darabot először színházban rendezte meg, majd tévéjátékot készített belőle.
Mike Leigh-t olyan filmjeiről ismerheti a magyar közönség is, mint a Vera Drake (2004), a Minden vagy semmi (2002), a Tingli-tangli (1999), a Két angol lány (1997), a számos díjat elnyert Titkok és hazugságok (1996) és a Mezítelenül (1993).
"Nagyon szeretem Mike Leigh filmjeit, rezignált szeretettel figyeli az embert mint jelenséget" - jegyezte meg Ascher Tamás, hozzáfűzve, hogy Mike Leigh nem a banális színészkategóriákban gondolkodik; általában megejtően csúnya, hétköznapi emberek jelennek meg nála. Filmjei azért olyan emberközeliek, mert hősei nem a sztárok, a kiválasztottak, hanem éppen ugyanolyanok, mint mi.
Mint fogalmazott, Mike Leigh figurái gyarlók és ügyetlenek, gyakran érik őket kudarcok, a kudarcok utáni feltápászkodás pedig hősies és szívszorító, és minden történet fanyar, szeretetteljes humorral átitatott.
"A színészek számára nagyon hasznos anyag, mert saját hétköznapjaikból fogalmazhatnak, igazán őszinte és személyes vallomások születnek a játék során" - hangsúlyozta Ascher Tamás, aki szerint Mike Leigh történetein egyszerre mulatunk és éljük meg a saját gyarlóságainkat.
Elmondta, hogy az Abigail bulija egy egyszerű vendégség-szituáció, amely leginkább a Nem félünk a farkastól című Albee-darab alaphelyzetére emlékeztet: látszólag banális események során a darab szereplői súlyos egzisztenciális problémák szorításába kerülnek, valódi élet-halál küzdelmeket kell megharcolniuk; van, aki megússza, van, aki belehal.
A darab helyszíne egy kertvárosi utca, lakói átlagos emberek, abban a korban, mikor először kezd tűnődni az ember, megkapott-e mindent az élettől, amire fiatalon vágyott. Elégedetlenségre nincs is okuk. Aztán, amíg egyikük kamaszlánya, Abigail bulit rendez a haverjainak, a szomszédban a felnőttek is összejönnek, hogy megigyanak néhány pohárral, és hogy jobban megismerjék egymást – közben pedig kénytelenek feltenni egymásnak és maguknak azokat a kérdéseket, amelyeket néha elhallgatni volna jobb.
A darabválasztást firtató kérdésre Ascher Tamás elárulta: ezúttal szerette volna az emberi nem állapota feletti alapvető kétségbeesését egy mulattató, mégis fájó előadásban felmutatni.
"Kétségbeejtő az alakoskodás; az, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva ösztöneinknek és saját hazugságainknak" - fogalmazott, hozzátéve, hogy a darab mindezt egy olyan ravaszul szerény szituációban mutatja meg, amely látszólag egyáltalán nem szól végső, nagy dolgokról. "Talán ez volt, ami igazán megtetszett benne: hogyha figyelmesen nézzük a kibontakozó helyzeteket, nemcsak mulatságos, de gazdag és sokrétű mindaz, ami megtörténik. A portrék, amelyeket kapunk, érdekesek és eredetiek, és a konfliktusok, amelyek először átmeneti, könnyen kezelhető zavaroknak tűnnek, mélyre gyökereznek és elviselhetetlenné válnak.
Az előadásban Rezes Judit mellett Kocsis Gergely, Jordán Adél, Ötvös András és Ónodi Eszter játszik. A jelmez Szakács Györgyi, a díszlet Khell Zsolt, a világítás Bányai Tamás munkája. A darabot Hamvai Kornél fordította, a dramaturg Radnai Annamária, a produkció zenei szerkesztője Vajdai Vilmos.
Forrás: MTI
