Az Animal Collective-tag Panda Bear trilógiának tekinti azt az albumsort, amit ’15-ös anyagával lezárt, a korong mégsem talál úgy szíven, mint társai. Miért? Szomorú, fáj, de nem tudjuk.

Panda Bear – Panda Bear Meets The Grim Reaper
Domino, 2015

Igazából én sosem voltam nagy Animal Collective-es, ez a nagyon szabad szellemű intellektuális bolondéra valahogy sehogy nem akart feküdni; emlékszem, amikor egy szép és ősi 2009 eleji reggelen arra ébredtem, hogy a fél planéta jut a csúcsra kollektívan a Merriweather zöld izés mozgó borítójára, keserűen iszogathattam valamit, miközben azt éreztem, hogy engem valamiért nem hívtak a buliba. Az AC tag Panda Bearhez fűződő viszonyom azonban valamiért máshogy alakult, szerettem én a Person Pitch-et meg a Tomboy-t is, igaz, most visszagondolva, fogalmam sincs, hogy illendőségből, abból, hogy féltem, ha most nem teszek/mutatok valamit, megint szürcsölhetek otthon egyedül, és a 2015-ös Panda Bear Meets The Grim Reapert, illetve azt, hogy miért nem vagyok képes majdnem semmilyen kötődést kialakítani vele, elemezgetve, sanszos, hogy tényleg csak a popetikett kötelezett a szimpátiára.



Nyilván változtam is, cigi meg a drogok már annyira nem jönnek szembe, edzem, amitől ráhangolódtam a férfiasb, ütemesb dolgokra, bár nem értem, mert a Galaxie 500-re, a bárány- és pillangólélek csalhatatlan jelére is nagyjából most kaptam rá. Mindegy is, lényegtelen, annyi csak, hogy a kaszás album nyilván nem zsákutca meg fekete lyuk, noha engem, gitárkedvelő emberként kicsit aggaszt, hogy gitár helyett inkább amőbaként bugyborékoló ütemek vannak; több a hip hop kicsit, ami annyira nem változtat a szintén krétaporos és színes üvegeken átszűrődő, nagyon kontúrtalan és nagyon kásás-maszatos hangzásvilágon, de annyira mégis, hogy tudjam erre fogni a csalódást. Elme-, tudat- és észleléshajlító képi világgal nyilván el lehet rá szórakozgatni, ez a kicsavart, kedélyes, illékony pszich-pop nagyjából erre való, viszont kinézek az ablakon, az ég fehér, a belső terasz vaskerítése valószínűleg jó hideg, sapka nélkül pedig felhajtott kapucnival kell járni. Nem is értem, mért januárra időzítették a lemezt.