Nyelvészek diskurzusában és hétköznapi beszélgetésekben is gyakran előkerül a téma, miszerint az eszkimóknak ötven (sőt, több száz!) szavuk van a hóra. Honnan ered ez a felvetés, és mi áll a háttérben?
A kérdés először a 19. század végén kapott figyelmet, amikor az antropológus-nyelvész Franz Boas rengeteg időt töltött Észak-Kanada hideg vidékein, hogy a kis helyi Inuit közösségek kommunikációját tanulmányozza. Számos megfigyelésének egyike, a „hó” szó vizsgálata, Boas egyik legmaradandóbb hagyatéka lett. A következő években nyelvi szakértők kérdőjelezték meg a koncepcióját, gondatlan tudományosságra hivatkozva.
Az eltelt évtizedekben számos nyelvész küzdött szavainak téli csodavilága ellen. Egy író szerint Boas állítása a „nagy eszkimó szókincs hoax”. Kínos monda, tudományos nemtörődömséggel és népszerű vággyal, hogy magáévá tegyen egzotikus tényeket más emberek nyelvéről, anélkül, hogy utánajárna a bizonyítékoknak. A mítosz, miszerint rengeteg szó van a hóra, nem alapul semmin. Ez egyfajta véletlenül kidolgozott átverés, amelyet a nyelvészeti közösség követett el.”
A tévedések sora már korábban kezdődik, hiszen nincs egyetlen, úgynevezett eszkimó nyelv. Arika Okrent nyelvész rámutat, hogy az eszkimó egy laza kifejezés az Inuit és Yupik népekre, akik Alaszkában, Kanadában, Grönlandon és Szibériában élnek. Ők különböző nyelveken beszélnek, és több nyelvjárásuk van. A legnagyobbak a Közép-Alaszkai Yupik, a Grönlandiak és az Inuit csoport. „Vannak, akiknek több szavuk va a hóra, mint másoknak” - mondja a nyelvész.
Igor Krupnik antropológus arra a következtetésre jutott, hogy Boas - nagy odafigyeléssel - azokat a szavakat számolta, amelyek éppen eléggé különböztek egymástól ahhoz, hogy szerinte új kifejezésnek számítsanak.
Természetesen, ha a családi dialektusokat is megkülönböztetjük, a felsorolás valóban messzire mutat. A Washington Post megjegyzi, hogy a Közép-Szibériai Yupiknak 40 kifejezése van a hóra, míg az Inuit nyelvjárásnak legalább 53. A lista folytatódik, és ha figyelembe vesszük a többi hóval határolt kultúrát, a szavak száma szinte végtelen.
Ole Henrik Magga, norvég nyelvész rámutat arra, hogy az észak-skandináv Sami nyelv több mint 180 szót használ, ami kapcsolatos a hóval és a jéggel, és több mint 1000 szót a rénszarvasokra!
A nyelv folyamatosan fejlődik, hogy megfeleljen az emberek igényeinek. Ha valakik olyan zord környezetben élnek, mint az eszkimók, akkor van értelme, hogy a nyelvükben mindenre kifejezést találjanak, ami segíteni tudja az életük menetét. „Ezeknek az embereknek tudniuk kell, hogy a jég alkalmas-e járásra, vagy beszakadhat alattuk, ahogy rálépnek” - mondja Willem de Reuse nyelvész. „Ez élet vagy halál kérdése.”
Ahogy egyre több és több bennszülött ember szeretne leválni a hagyományos szokásokról, a a szókincsükben hordozott tudásuk eltűnőben van. Emiatt a szakértők próbálják összeállítani és rendelkezésre bocsájtani a szótárakat a kis helyi közösségeknek, hogy biztosítani tudják az örökségük fennmaradását.
Matthew Sturm geofizikus szerint „minden nyelv megtalálja a módját, hogy elmondhassa, amit el kell mondania”. Egy idős kutató nyilatkozta egyszer, hogy az Inuitok annyira ismerték a hó képződményét, amennyire ő, mint tudós harminc év kutatás után.
Úgy tűnik tehát, hogy valóban létezik 50 szó a hóra a hideg tájakon élő eszkimók világában, de talán fontosabb kérdés, hogy ez a szókincs hogy tud megmaradni az utókor számára.
Eszkimó hószótárKriplyana: hó, ami kéknek látszik a korai reggelen
Hiryla: hó a férfiak szakállán
Ontla: hó a tárgyakon
Intla: hó, ami a házba sodródott
Bluwid: hó, amit a szél lesöpört a tárgyakról
Tlanid: hó, ami lehullott a földre és összekeveredett a friss, leeső hóval
Tlamo: nagy pelyhekben hulló hó
Tlaslo: lassan hulló hó
Priyakli: hó, ami úgy néz ki mintha felfele esne
Kripya: hó, ami már egyszer elolvadt, de újra lefagyott
Tlun: hó, ami csillog a holdfényben
Forrás: mnn