Mi a közös a Himnuszban, Cseh Tamásban, Weöres Sándorban, a Kultúrpartban és a vincézés hagyományában? Mindegyikük január 22-höz köthető, amely egyben a magyar kultúra napja is.
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én annak emlékére, hogy a kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be Szatmárcsekén a Himnuszt. A mű először 1828-ban jelent meg, zenéjét pedig Erkel Ferenc szerezte 1844-ben. Korábban a katolikus magyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének, míg a reformátusoké a Tebenned bíztunk, elejétől fogva (90. Zsoltár) volt. A XIX. század elején hivatalos alkalmakkor az osztrák császári himnuszt játszották, de mellette gyakran felhangzott a Rákóczi-nóta is. Kölcsey mintegy 30 nyelvre lefordított műve 1989-ben került jogszabályi védelem alá, ekkor lett része az alkotmány szövegének is. A 2012. január 1-jén életbe lépett Magyarország alaptörvénye preambuluma a Himnusz modernizált első sorával kezdődik.
Szintén 1989. január 22-höz köthető Weöres Sándor halála, valamint 2008-ban ugyanezen a napon alakult meg internetes kulturális magazinunk Kultúrpart néven, mely a 2007 óta működő Kultúrpart Csoport zászlóshajójaként legfontosabb célkitűzéseinek a magyarországi kulturális élet szereplőinek bemutatását és népszerűsítését tekinti. Immár hét esztendeje biztosítunk megjelenést fiatal alkotóknak minden művészeti ágban, valamint figyelemmel kísérjük az élvonalbeli kulturális szereplők munkáját, beleértve a külföldi előadók és szerzők tevékenységeit is. Külön érdekesség, hogy a ma délben lezárult szavazás eredményeképpen éppen Weöres Sándor művének egy részlete utazik a Verset a holdra elnevezésű kezdeményezés keretein belül.
Az 1943-ban született Cseh Tamás szintén ezen a napon lenne 72 éves. Születésének évfordulójáról több helyen megemlékeznek, a nevét viselő Archívumban pedig egy 70 perces filmösszeállítást mutattak be a mai napon, Keresztül kasul az életen címmel.
A katolikus egyházban január 22. Zaragozai Szent Vince ünnepe, akinek létezését és 304-ben elszenvedett vértanúságát történelmi források igazolják, mégis leginkább „idő meghatározóként” híresült el, elsősorban a szőlőgazdák körében. Ha Vince napján olvadt a hó és szép idő volt, akkor jó bortermést reméltek, ha rossz, gyenge szüretet jósoltak. A szőlőtermesztő falvakban sok helyen volt szokásban a „vincézés”, melynek során a szőlőskert szélét szentelt borral vagy szenteltvízzel öntözték meg. Ilyenkor a gazdának sok bort kellett innia a bő termés érdekében. Abban, hogy a szent a bor patrónusa lett, valószínűleg közrejátszott nevének népies etimológiája: Vin-Cent, vagyis százszoros bor. Tisztelete főleg Franciaországban terjedt el, tunikája révén a takácsok védőszentjeként is ismerik. Párizsi borkereskedő-társulások még a barokk időkben is verettek olyan pénzt, amelyen egyéb szentekkel együtt Vince is látható.
További érdekesség, hogy 1993 óta ilyenkor tüntetik ki a pedagógusokat, valamint ekkor született George Byron angol költő és August Strindberg svéd drámaíró is.
