Hóból készült nő, rajzok, farokparádé és 20 filléres óvszer. A tábori bordélyok különös világa tárult fel a Háború és szexualitás című első világháborús konferencián.
A Habsburg Történeti Intézet, a XX. Század intézet és az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság legújabb konferenciáján az eddigiektől eltérő nézőpontból világította meg azokat a változásokat, amelyeket a több évig elhúzódó, Európát kimerítő küzdelem hozott a korszak szexuális életében. A családi környezetből kiszakított, kényszerűségből hónapokig összezárt katonák között az új helyzet igen komoly fegyelmi és erkölcsi problémákat okozott. Ez jobb esetben erotikus tartalmú rajzokban öltött formát, de arra is volt példa, hogy a fronton szolgáló katonák hóból készítettek meztelen nőt ábrázoló szobrot.
Sajnos a legtöbb esetben azonban másfajta következményekkel kellett számolni. A háború idején rohamosan terjedtek a különböző nemi betegségek, így a hadsereg elemi érdekévé vált a frontszolgálatosok egészségi állapotának megőrzése, és a járványok megelőzése. 1915 tavaszára kialakult az állóháború, a gyors befejezés reménye végleg szertefoszlott, a katonák feje fölött pedig állandóan ott lebegett a bármelyik percben bekövetkező halál gondolata. Mindez súlyos pszichológiai és fizikai tünetekhez vezetett, ezért központi megoldást sürgetett. Kezdetét vette tehát a történelem addigi legnagyobb szexuális felvilágosító kampánya, valamint a szigorúan felügyelt, szervezett prostitúció létrehozása és működtetése a katonai állomásokon.
A konferencia során négy különböző, egymást remekül kiegészítő előadást hallhattunk: Balla Tibor hadtörténész segítségével az osztrák-magyar csapatok tábori és tartalék bordélyaiba nyerhettünk betekintést, Forrai Judit egészségügyi szakértőként elsősorban az orvostörténeti szempontokra fókuszált, míg Kiss Gábor főlevéltáros dokumentumai lehetővé tették a hallgatóság számára, hogy korabeli felvilágosító szórólapok másolatait vehessünk kézbe. Szécsényi Mihály történész-levéltáros a kor egyik leghíresebb orvosáról, Nékám Lajosról és néhány korabeli anekdotáról számolt be részletesen.
Az 1915-ben létrehozott szervezeti szabályzat értelmében hivatalosan is megkezdték működésüket a sorszámozott tábori bordélyok, melyeknek két nagyobb csoportját különböztették meg a szolgáltatást nyújtó lányokkal együtt. Noha kissé bizarrul hangzik, de a prostituáltak minőség szerinti csoportosítása valóban hivatalosan létező jelenség volt. Az első „kasztba” a tisztek számára fenntartott bordélyok tartoztak, ahol rang szerint 30, 60, illetve 120 perc állt a katonák rendelkezésre, ugyanakkor kikötés volt, hogy az örömlányok fejenként legfeljebb 6 vendéget fogadhatnak naponta. Az első és másodosztályba soroltak voltak a kevésbé „szerencsések”. Itt 12 főre maximálták a napi létszámot, de források szerint a valóságban ez 30 és 100 között mozoghatott. Az első osztályba az altisztek, míg a másodikba a bakák tartoztak, akiknek 15 percnyi élvezet járt. A beteg és részeg katonák nem részesülhettek kiszolgálásban, ezen kívül kötelező volt a nemi szervek fertőtlenítése, valamint az óvszer használata. Utóbbi hivatalosan a civil bordélyházak kötelező kelléke is volt. A hatósági óvszer árát 20 fillérben határozták meg, arra azonban nem volt mód, hogy használatát rákényszerítsék a férfiakra.
A katonai létesítményekben rendszeres orvosi vizsgálaton kellet részt vennie mindkét nemnek, ezt a procedúrát a katonák egymás között csak „farokparédénak” emlegettek. A vizsgálatok és szankciók több szempontból is fontosak voltak. Egyrészt az akkoriban pusztítást végző nemi betegségek, elsősorban a szifilisz megfékezésére irányultak, másrészt igyekeztek elejét venni a szándékos megbetegedéseknek, melyek a háború egyre kilátástalanabb körülményeinek eredményei voltak. A katonák mind gyakrabban vállalták a megbetegedés kockázatát, csakhogy távol maradhassanak a fronttól. Sokan elkeseredésükben odáig jutottak, hogy különböző irritáló anyagokat fecskendezzenek húgycsövükbe, ezzel generálva gyulladást az orvosok megtévesztésére.
A prostituáltak élete sem volt könnyű. A tábori bordélyokhoz való csatlakozáshoz legalább 18 éves, egészséges és már szüzességét elveszített nőnek kellett lenni, valamint kötelező volt a speciális egyenruha viselése. Sokan a kilátástalan gazdasági helyzet, a férfiak távolléte és a nehéz megélhetés miatt választották ezt az utat, pályájuk azonban sajnálatos módon csak lefelé vezetett. „Elhasználódásuk” során a tisztiből első, majd másodrangú örömlányokká fokozták le őket, majd amikor már végképp alkalmatlanná váltak a szolgálatra mind fizikai, mind pszichológiai értelemben, akkor a szabályzat szerint billogot kaptak, majd átküldték őket az ellenség lövészárkaiba. Balla Tibor elmondása szerint nincsenek dokumentumok arra vonatkozóan, hogy ezt a meglehetősen embertelen módszert valóban alkalmazták-e, de valószínűsíthető, hogy a gyakorlatban inkább valamilyen egyéb szolgálati munkára küldték őket.
A rendszeres orvosi ellenőrzések, a technikai fejlődés valamint a higiéniával kapcsolatos háborús tapasztalatok a polgári életet is érintették. Az osztrák-magyar haderőben 1917-ig körülbelül másfél millióan kaptak valamilyen nemi betegséget, az említett katonák 41 százaléka pedig házas volt. A harcokkal párhuzamosan folyó „higiéniai hadviselés” azonban olyan sikeresnek bizonyult, hogy végül a nemi betegségek előfordulása a fronton ritkábbá vált, mint a hátországban. Terjedésük megakadályozása új népegészségügyi eljárások bevezetését eredményezte, így az rohamos fejlődésnek indult. A központilag megszervezett gondoskodás egyre bővült, amely folyamat a jóléti állam megszületését segítette elő.
A konferencia végén megtudhattuk, hogy a szervezett prostitúció nem kizárólag az első világháború jellegzetessége volt. A későbbiekben – noha a háború természete megváltozott – léteztek hasonló céllal tábori bordélyok akár Európában, vagy például a vietnámi háborúban is. Ezzel párhuzamos törekvés irányult a harcok és megszállások alatt bekövetkező nemi erőszak megfékezésére, mely ugyan számos áldozatot követelt az évszázadok során, a második világháború óta az elkövető leleplezése esetén súlyos következményekkel járt, akár azonnali főbelövést jelentett.
A rendezvénysorozat februárban következő része a propaganda, a színház és az első világháború kapcsolatát vizsgálja majd.
