A világ egyik legrangosabb kortárs művészeti fesztiválját rendezik meg Kocsínban, az indiai kikötővárosban. Helyszínül egy hatalmas fűszerraktár szolgál, ahol harminc ország száz alkotója mutatkozik be.

A Euronews a helyszínen járt. Jitish Kallat, a fesztivál művészeti igazgatója így mesélt a fesztiválról: „a művészek azokat az elképzeléseiket tárják elénk, amelyek az idő és a történelem fogalmával kapcsolatosak. Nagyon egyszerűen fogalmazva: a Biennále (Kochi-Muziris Biennale) ugyanazt teszi, amit mindannyian teszünk, amikor megpróbálunk megérteni valamit. Fogunk egy tárgyat, és magunk elé tartjuk, hol közelebbről, hol távolabbról szemlélve. Nézzük és eltűnődünk rajta. A Biennále ugyanígy működik, csak nagyobb léptékben.”

Hogy mit kínálnak a művészek? A világ legrövidebb versét, szappanbuborék-installációt, "szag-tárlatot", "börtön-performance-t", cikázó fényeket, melyek bolygónk sebességét próbálják érzékeltetni...

A kiállított műalkotások mindegyike kapcsolódik az utazás, a kereskedelem, a gyarmatosítás témájához, néhány közülük pedig egyenesen kozmológiai ihletésű.

Az indiai Valsan Koorma Kolleri képzeletét leginkább a geometrikus absztrakciók ragadják meg: „persze soha sem tudhatjuk, hogy honnan jön az ihlet. Úgy érzem, az intuíciók embere vagyok. Egyszer csak támad egy ötletem, olyasmi, amin utána szívesen dolgozom. Ebből születnek a műveim. Ha elrontok valamit, ha gond van velem, ki tudom javítani. Az alkotás olyan, mint egy tükör.”

A legismertebb meghívott az indiai születésű, Londonban élő Anish Kapoor egy örökös örvénnyel jelentkezett a tárlaton. Egyik indiai művésztársa ötvenórás performance-t tartott. Börtönt festett maga köré. Rácsokat a falra, tájat a rácsok mögé.

A Berlinben élő norvég Sissel Tolaas még merészebb újító: szagokat állít ki. Olyan emberekkel dolgozott, akiknek pánikrohamaik voltak, és közben szakadt róluk a veríték. A művész összegyűjtötte az verejtéküket, azután mesterségesen, vegyi úton reprodukálta az izzadságszagot.

A vietnami Dinh Kju Lee munkája a menekültek kétségbeesését ábrázolja. A kiállított fotók Kambodzsában, a vörös khmerek rémuralma idején készültek. A művész csupán összeszedte és összerendezte őket.

Riyas Komu, a Biennále alapítója a következőket mondta a fesztiválról:  „Indiában ez az egyetlen nagy művészeti fesztivál, amelyik nem üzleti alapon működik. Itt minden a kísérletezésről szól. A művészek belevághatnak nagyszabású alkotásokba anélkül, hogy azon kéne gondolkodniuk, ki fogja azokat megvásárolni. A Biennále megrendezésével a változást akarjuk előmozdítani.”

Ha bárki úgy képzelné, hogy a kortárs művészet a kutyát sem érdekli, nos, nem árt tudni, hogy a legutóbbi kiállítást csaknem egymillióan tekintették meg. Az idei, 108 napon át tartó seregszemle mottója „örvénylő felfedezés”. Március végéig látogatható Kocsín városában, Indiai nyugati partvidékén.