Aki várakozott már a Deák téri metrómegállóban, bizonyára észrevette, hogy az állomás díszcsempéiből az egyik oldalon magyar, a másikon pedig idegen nyelvű szavak olvashatók össze. De mik, és hogyan kerülnek oda?
A burkolat João Vieira portugál képzőművész alkotása, amit a Lisszaboni Közlekedési Vállalat ajándékozott a magyar fővárosnak. A BKV küldöttsége az Európai Kulturális Hónap keretében tett látogatást Budapest testvérvárosában, Lisszabonban, ahol a helyi közlekedési vállalat felajánlotta Budapestnek a portugál művész egy alkotását. A mozaik portugál költők versrészleteit tartalmazza magyarul, illetve magyar költők műveit portugálul.
A művész így nyilatkozott alkotásáról: „Egy ABC-t terveztem, melynek betűit csempékre festenénk, harmonikus formai és színelrendezésben. (…) A célom az volt, hogy miközben a csempéket böngészik, a szemlélők akaratlanul is költeményeket olvassanak, vagy kibetűzve a verseket megértsék a festményt. A hatás szavak képének létrejötte lesz a nézőben.”
A betűcsempék elhelyezéséről a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága döntött 1995-ben, akik pedig a Budapest Galéria szakvéleményét kérték, mint az ügyben illetékes szakértőt. Érdekesség, hogy bár a Galéria figyelemreméltónak, és érdekesnek gondolta a kezdeményezést, azonban álláspontja szerint a falburkolat kibetűzésére, értelmezésére nem alkalmas a forgalmas és szűkös közlekedési csomópont, épp ezért más helyszínt javasolt. A hely végül maradt, ugyanis a művész, João Vieira, kifejezetten a Deák térre szabottan készítette el a terveket, miután személyesen mérte fel a szóba jöhető megállókat. A csempetervek az adott helynek megfelelő formában és méretezéssel készültek, egy másik állomáson a teljes tervezést elölről kellett volna kezdeni. A lisszaboni kerámiamanufaktúrában kiégetett csempék kihelyezését a BKV vállalta magára, s a millecentenárium évében, 1996. augusztus 19-én, adták át a díszcsempéket az utazóközönségnek. Hogy a művész szándéka volt-e, vagy pedig a BKV hibázott a felrakással azt nem tudni, azonban néhány verssor egyszerűen megszakad a szavak közben, mikor a csempesor végére ér.
A díszburkolaton ezekből a művekből olvashatók részletek:
1. Petőfi Sándor: Szabadság, szerelem (Liberdade, amor)
2. Petőfi Sándor: A nép nevében (Em nome do povo)
3. Ady Endre: Elillant évek szőlőhegyén (Na vinha dos anos fanados)
4. Petőfi Sándor: Az álom (O sonho)
5. József Attila: A Dunánál (No Danúbio)
1. Fernando Pessoa: Opário (Opárium)
2. Luís de Camoes: Que me quereis, perpétuas saudades? (Mit akartok, örök vágyakozások?)
3. Cesário Verde: Noite Fechada (Bezárt éj)
4. Fernando Pessoa: Ela canta, pobra ceifeira (Ő, az az aratómunkásnő énekel)
5. Luís de Camoes: Erros Meus, má fortuna, amor ardente (Hibáim, balsors, lobogó szerelem)
Forrás: Retro Legends
