Hetedszer lép fel Magyarországon a Matt Bianco. A nyolcvanas-kilencvenes évek sikeres brit dzsesszpop csapata szombaton a MOM Sport Uszoda és Sportközpontban zenél.
Mark Fisher zeneszerző, billentyűs az MTI-nek Angliából, Esherből telefonon adott interjúban arról beszélt, hogy Budapest az egyik kedvenc helyükké vált az elmúlt évtizedben.A Mark Reilly énekes és Mark Fisher billentyűs által vezetett Matt Bianco 1984 óta 12 stúdióalbumot készített, több millió lemezt adott el világszerte, és olyan hatalmas slágerek fűződnek a nevéhez, mint a Half a Minute, a Whose Side Are You On, a Get Out of Your Lazy Bed, a More Than I Can Bear, a Don’t Blame it On That Girl, a Yeh Yeh, a Dancing In The Street, a Say It's Not Too Late vagy a Wap Bam Boogie.
A Matt Bianco egyszerre dzsesszes, popos, latinos, funkys zene. "Nehéz pontosan meghatározni a stílusunkat, nekem, aki benne van, még inkább az. Azt mondanám, hogy a Matt Bianco muzsikája egyfajta kombinációja mindannak, amely a leginkább hatással volt ránk. Apám dzsesszzenész volt, tőle ez a műfaj jött, a hetvenes években Stevie Wondert, Earth, Wind & Fire-t hallgattam sokat, a Matt Bianco előtti zenekarom a dzsesszes-funkys Second Image volt, és beleszerettem a latinos, brazilos zenébe, később a kubai salsába is" - mondta az 55 éves Mark Fisher. Felidézte, hogy a Matt Biancót először a tévében látta. "A Half A Minute című számot játszották, és nagyon tetszett, aztán Mark Reilly előbb session zenészként hívott, majd három hónap múlva, 1986-ban állandó tag lettem".
Mark Fisher kitért arra, hogy az aktuális Matt Bianco-albumok hangzását mindig befolyásolta, éppen melyik országban vették fel, és ott milyen hatások érték őket. "Dolgoztunk kubai, miami, brazíliai stúdióban is, ilyenkor mindig helyi zenészeket hívtunk, ami nagyon pezsgő hatással volt ránk" - fűzte hozzá.
A két Mark, Reilly és Fisher együttműködése az 1986-os Matt Bianco című albummal kezdődött, és az első periódusban több mint másfél évtizeden át, 2002-ig tartott. "Az abban az évben megjelent Echoes című lemez után úgy döntöttem, csaknem húsz év után kiszállok a Matt Biancóból. Éles váltást akartam, belevágtam egy ingatlancégbe, és talán öt éven keresztül még csak le sem ültem a zongorához. Aztán, már jóval a Matt's Mood album megjelenése után Mark Reilly felhívott, hogy nem lenne-e kedvem mégis visszatérni, én pedig boldogan igent mondtam, újra éhes voltam a sikerre" - mondta a zenész. Mint kifejtette, Reillyvel közösen írják a dalokat, de ebben nincsenek előre rögzített szerepek. "Mindig vannak ötleteink és ezekből együtt vagy külön dolgozzuk ki a legjobbakat".
Hozzátette, hogy manapság kifejezetten élvezi a turnézást, sokkal jobban, mint a kezdetekkor, a nyolcvanas évek közepén. Magyarországon a hetedik fellépésre készülnek: az első 2006-ban a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon volt, adtak koncertet Debrecenben, Kecskeméten, Pécsett és a VeszprémFesten is, legutóbb tavaly tavasszal a Művészetek Palotájában az amszterdami Jazz Orchestra of the Concertgebouw kíséretében zenéltek.
"Nem udvariasságból mondom, de Magyarország az egyik kedvenc helyünkké vált az elmúlt évtizedben, különösen Budapest áll közel a szívemhez. A margitszigeti koncert feledhetetlen volt, nyáron a Duna közepén játszottunk. Tavalyi fellépésünk azért emlékezetes, mert először léptünk fel dzsessz big banddel, és csupán egyetlen közös próba után - előtte telefonon egyeztettem velük a hangszerelésekről. Szerencsére remekül ment minden, mint ahogy később a turné során is" - fejtette ki Mark Fisher.
A Matt Bianco terveiről szólva azt mondta, elképzelhető, hogy lesz új stúdióalbum (a legutóbbi, a Hideaway 2012-ben jött ki), bár a koncertek miatt valószínűleg csak 2015 végén jut újra idő számokat írni.
Forrás: hvg.hu
