Legalábbis Hunter S. Thompson szerint. A kultikus amerikai író és újságíró, a gonzó műfaj kiemelkedő alakja volt. Zaklatott élete és tragikus halála hollywoodi filmbe illik. 2005. február 20-án, tíz évvel ezelőtt lőtte főbe magát.
Az író fő ismertetőjegye színes és hivalkodó stílusa, ami különösen a Félelem és reszketés Las Vegasban című regényében szembeötlő, amelyben a szerző teljesen elmossa a határokat az író és a témája, valamint a tények és a fikció között. A sokak által utánozott gonzo újságírás megteremtése szintén az ő nevéhez fűződik.
Thompson a Kentucky állambeli Louisville-ben született. Szülei, Jack és Virginia 1935-ben házasodtak össze. Az apja 1952-ben bekövetkezett halála után az alkoholproblémákkal küzdő Virginia három fiút – Huntert, Davisont és Jamest – nevelt egyedül. Thompson nehéz gyerekkora és ennek hatása az író világnézetének kialakulására olyan téma, amelynek komoly irodalomtudományi elemzése még várat magára. Thompsont gyerekkorától kezdve vonzotta sport és tehetséges baseballjátékos volt, bár nem játszott egy csapatban sem.
Thompson már fiatalon többször összeütközésbe került a törvénnyel. 1955-ben letartóztatták rablás miatt és egy hónapig ült börtönben. Ezután jelentkezett az amerikai légierőhöz. Újságírói karrierjét a Floridában található Eglin légibázison kezdte: a légibázis lapjának, a The Command Couriernek dolgozott sportújságíróként, emellett pedig – a szabályokat megszegve – különböző helyi lapoknak is bedolgozott. 1958-as leszerelése után Thompson beiratkozott a Columbia Egyetemre, ahol novellaírói kurzusokat látogatott, miközben a beatmozgalom által inspirált életmódot folytatott New Yorkban.
Thompson ekkoriban rövid ideig irodai lótifutiként is dolgozott a Time magazinnak. A Time-nál töltött idő alatt két teljes regényt lemásolt, hogy tanulmányozza a szerzőik írói stílusát. (Ez a két regény F. Scott Fitzgerald A nagy Gatsby című műve és Ernest Hemingway Búcsú a fegyverektől című könyve volt.) Az állásából 1959 elején fegyelmi problémák miatt kirúgták. Thompson még ugyanebben az évben állást vállalt a Middletown Daily Record című lapnál, de rövidesen innen is elbocsátották, mert megrongált egy irodai édességautomatát és mert vitába keveredett egy helyi étterem tulajdonosával, aki a lap egyik hirdetője volt.
Thompson 1960-ban a Puerto Ricó-i San Juanba költözött, hogy az El Sportivo című sportújságnak dolgozzon, ám a lap hamarosan megszűnt. Thompson jelentkezett a Puerto Ricó-i angol nyelvű napilaphoz, a San Juan Starhoz is, de a főszerkesztő, William J. Kennedy elutasította. A két férfi ennek ellenére összebarátkozott, és Kennedy Thompson szerkesztője lett, amikor Thompson például a New York Herald Tribune-nek dolgozott szabadúszóként.
William Kennedy később megjegyezte, hogy ő és Thompson egyaránt sikertelen regényírók voltak, akik a megélhetés érdekében fordultak az újságírás felé. Miután visszatért az Egyesült Államokba, Thompson biztonsági őrként és gondnokként dolgozott Big Surben, és ebben az időszakban jelent meg az első magazincikke, az országos terjesztésű Rogue magazinban, amelyet a Big Sur-beli bohéméletről írt. A cikk kedvezőtlen visszhangra talált a környezetében, ezért végül elbocsátották gondnoki állásából.
Az 1960-as években Thompson számos novellát és két komoly regényt is írt (Prince Jellyfish és Rumnapló), amelyeket számos kiadónak elküldött, ám a Rumnapló csak 1998-ban jelent meg, jóval azután, hogy a szerzőjéből híresség lett, a Prince Jellyfish pedig máig kiadatlan.
Thompson 1962 májusától 1963 májusáig Dél-Amerikában tartózkodott, ahol a National Observer tudósítójaként dolgozott. Brazíliai tartózkodása idején a Brazil Herald nevű napilapnak is írt. Később barátnője, Sandra Dawn Conklin is csatlakozott hozzá Rio de Janeiróban, majd nem sokkal az Egyesült Államokba való hazatérésük után, 1963. május 19-én összeházasodtak. A párnak egy egészséges fia született, Juan Fitzgerald Thompson, 1964. március 23-án. Sandra még öt alkalommal teherbe esett, ám háromszor elvetélt, két gyermeke pedig röviddel a születése után meghalt. 19 együtt töltött év és 17 év házasság után Hunter és Sandy 1980-ban elváltak, ám szoros kapcsolatban maradtak egészen Hunter haláláig.
Thompson nagy áttörése 1965-ben következett be, amikor a Nation szerkesztője, Carey McWilliams azzal az ötlettel kereste meg, hogy írjon egy cikket a tapasztalatai alapján, amelyeket a hírhedt Hells Angels motorosbandával kapcsolatban szerzett. A cikk megjelenése (1965. május 17.) után Thompsont számos kiadó megkereste azzal, hogy írjon könyvet a cikkből, így aztán az író a következő évet a Hells Angelsszel motorozva töltötte. Ám a kapcsolat megromlott, amikor a motorosok úgy érezték, Thompson anyagi hasznot húz abból, hogy velük él, és az író emiatt egy durva verésben is részesült. A bandáról szóló könyv (Hell’s Angels – Vad rege az angyalokról) 1966-ban jelent meg a Random House kiadónál.
A könyv nagy sikert aratott, s a siker hatására Thompson számos publikálási lehetőséghez jutott: a 60-as években olyan magazinoknak írt, mint pl. a The New York Times Magazine, az Esquire és a Pageant.
Thompson 1970-ben elindult a Colorado állambeli Pitkin megye seriffválasztásán. Az író az úgynevezett „Freak Power” színeiben indult a választáson: ennek támogatói olyan tervekkel álltak elő, mint például a személyes használatra szánt drogok legalizálása, a túl magas, a hegyi kilátást eltakaró épületek betiltása, valamint Aspen város átnevezése Fat Cityvé (Hájváros), hogy elriasszák az esetleges befektetőket. Thompson végül nem nyerte el a hivatalt, viszont a kampányról szóló cikke megjelent a Rolling Stonemagazinban – ez volt az első ott megjelent írása, amelyet még rengeteg másik követett.
Szintén 1970-ben jelent meg a Scanlan’s Monthly című, rövid életű lapban Thompson később elhíresült cikke, a „Kentucky Derby is Decadent and Depraved”. A cikk azért nevezetes, mert ebben mutatkozik meg először az az újságírói technika, amely később gonzo újságírás néven válik majd ismertté. A cikk végletes szubjektivitása állítólag puszta kétségbeesésből fakadt: Thompsont sürgette a határidő, ezért elkezdett a jegyzetfüzetéből kitépett lapokat küldözgetni a magazinnak. Ralph Steadman pedig, akivel Hunter később számos közös projekten dolgozott együtt, illusztrációkat készített a cikkhez.
Az 1971-ben megjelent Félelem és reszketés Las Vegasban – amelyet szintén Steadman illusztrált – egy újságíró (Raoul Duke, Thompson alteregója) egyes szám első személye elbeszélése egy Las Vegas-i utazásról, ahová a mexikói származású ügyvéd, Oscar Zeta Acosta alakjáról mintázott ügyvédje Dr. Gonzo kísérte el. Az utazás célja, hogy a páros tudósítson a híres Mint 400 motorversenyről. Ám Raoul Duke és Dr. Gonzo ehelyett elkezdik az Amerikai Álmot keresni – mérhetetlen mennyiségű alkohol és drogok segítségével.
Az 1970-es években Thompson sokat dolgozott a Rolling Stone magazinnak, ám végül megromlott a viszony közte és a lap kiadója, Jann Wenner között, mert Wenner több ízben cserbenhagyta Thompsont: megbízta őt munkákkal (pl. azzal, hogy Thompson tudósítson az 1976-os választási kampányról, illetve a vietnami háborúból), de az utolsó pillanatban megvonta az írótól az anyagi támogatást. Emiatt a későbbiekben Thompson jóval kevesebb anyagot publikált a Rolling Stone-ban.
Thompson 1980-ban elvált feleségétől, Sandra Conklintól. Ugyanebben az évben mutatták be a Where the Buffalo Roam című filmet, Bill Murray-vel a főszerepben. Az életrajzi jellegű film Thompson 1970-es évekbeli írásaira épült, de a fogadtatása nem volt túl kedvező.
Thompson ezek után egyre inkább visszavonult, és sok időt töltött erődítményszerű, nehezen megközelíthető otthonában, a Colorado állambeli Woody Creekben. Természetesen a viszonylagos visszavonultsága ellenére is publikálta az írásait: az 1980-as évek közepétől az évtized végéig például a San Francisco Examiner médiakritikusaként dolgozott – bár a szerkesztője állítólag egyáltalán nem volt megelégedve az írásai minőségével.
Thompson egyébként egyáltalán nem szelídült meg, ahogy idősödött: 1981-ben például elkapták gyorshajtásért és mivel nem volt hajlandó alávetni magát a véralkoholszint-mérésnek, letartóztatták. A vádakat azonban később ejtették. 1990-ben pedig a volt pornófilmrendező, Gail Parmer vádolta meg őt azzal, hogy egy Woody Creekben tett látogatása során Hunter szexuálisan zaklatta – de később ezt a vádat is ejtették.
Az 1990-es évek végén aztán elérkezett a Thompson-reneszánsz. 1998-ban bemutatták a Félelem és reszketés Las Vegasban Terry Gilliam rendezte filmváltozatát, a főszerepben Johnny Depp-pel. Ugyanebben az évben végre megjelent Thompson „rég elveszett”, még az 1960-as évek elején írt regénye, a Rumnapló. 1997-ben és 2000-ben Thomspon összegyűjtött leveleinek első két kötete is megjelent, s a kötetek kedvező fogadtatásra találtak a kritikusok körében.
Thompson két évvel a halála előtt ismét megházasodott: 2003-ban feleségül vette asszisztensét, Anita Bejmukot. Thompson 2005. február 20-án, 67 évesen halt meg: főbe lőtte magát. A halála idején a házában tartózkodott a fia, a menye és az unokája is. A rokonok később azt nyilatkozták a sajtónak, hogy Hunter nem valamiféle hirtelen kétségbeesett ötlettől vezérelve lett öngyilkos – véleményük szerint az öngyilkosság előre meg volt tervezve, mert az író nehezen viselte az öregedés gondolatát és számos fájdalmas betegségben is szenvedett.
Thompson temetési szertartása ugyanolyan különös és extrém volt, mint az író élete vagy mint a Félelem és reszketés Las Vegasban drogos utazása. 2005. augusztus 20-án egy 47 méter magas torony tetején álló ágyúból lőtték ki Thompson hamvait és tűzijátékot rendeztek, miközben Hunter kedvencei szóltak: Norman Greenbaum „Spirit in the Sky” c. szerzeménye, valamint Bob Dylan „Mr. Tambourine Man” c. dala.
Forrás: ekultura.hu
