Rendkívüli rokoni kapcsolatok, lélegzetelállítóan szép prózában elbeszélve: Katya Petrovszkaja egy egész évszázadot átfogó tablót alkotott meg Talán Eszter című bemutatkozó regényében.

A tavalyi év egyik nagy német könyvsikerének számító, a Lipcsei Könyvvásár díjára is jelölt mű magyar kiadása februárban jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában.

A Goethe Intézet meghívására Magyarországra látogató szerzővel 2015. március 18-án Budapesten, március 19-én Debrecenben találkozhat a közönség. Az írónővel Halasi Zoltán író, költő, műfordító és a regény fordítója, Kurdi Imre beszélget.

Politikailag kényes, sőt robbanásveszélyes helyzetben jelent meg a Talán Eszter német kiadása. A 2014 tavaszán lezajlott ukrajnai események, a Krímért folytatott küzdelem egy olyan ország meghasonlottságának is nyilvánvaló jelei, amely sem a Kelethez, sem a Nyugathoz nem tartozik egyértelműen. Ugyanezzel magyarázható talán, hogy kacskaringós utat kellett bejárnia Katya Petrovszkajának is, amíg prózája megjelenhetett ebben a kötetben: egy zsidó gyökerű ukrán nő 1999-ben Berlinbe költözött, és családjának első tagjaként megtanulta a német nyelvet. Nem sokkal később már németül írta riportjait. A legmegindítóbbat 2011-ben közölte Séta Babij Jarban címmel a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Most újraolvashatjuk ezt az írást is a Talán Eszter részeként.

A Talán Eszter valahol félúton jár az irodalmi riport és a regény műfaja között. Apró mozaikokból, kelet-európai zsidó sorsokat elbeszélő prózaminiatúrákból áll össze az évszázadot átfogó családi tabló: az írónő családjának története. Katya Petrovszkaja a családi szájhagyományt használta forrás gyanánt. Összeillesztette a történetek darabjait, és ahol lehetett, pótolta a hiányzó részeket. Vizsgálódásai során az írónő rengeteget utazott – járt Varsóban, Kijevben, kutatott berlini és moszkvai levéltárakban, és fölkereste a mauthauseni koncentrációs tábort is, ahová a nagyapját hurcolták.

Katya Petrovszkaját és Halasi Zoltánt ugyanaz a kérdéskör foglalkoztatja: a felejtés, tagadás és emlékezés problematikája. Hogy mennyire égető kérdések ezek, jól mutatják az elmúlt esztendők fejleményei, a múlt átírására történt kísérletek, emlékműállítások és hasonlók, amelyeket az emlékezetkultúra és az emlékezetpolitika tárgykörébe szokás sorolni.