A 90-es évek izgalmas időszak volt: egyesek olajat szőkítettek, Steve Glew pedig a pezcsempészetből lett milliomos. Igen, Pezt csempészett Magyarországról az USA-ba.

Mint egy filmben:

„1994. januárjának első felében járunk. A hóviharban kis autó közelít az osztrák határhoz. A fegyveres őrszem távcsövén keresztül kémleli a járművet, majd kesztyűs kezével megállásra inti. A 42 éves Steve Glew száll ki az autóból. Melegítőt, Nike tornacipőt, és ballonkabátot visel, arcát sötét szemüveg és hosszú szakáll keretezi. Fia, a főiskolás korú Joshua a másik oldalról tűnik fel. A hátsó ülést egy hatalmas, tömött katonai zsák uralja.

Útlevelükben csupán elmosódott pecsét utal rá, hogy az amerikaiak a nemrég feloszlott Jugoszlávia területén jártak, és hogy néhány nappal korábban repülővel érkeztek az Egyesült Államokból Szlovéniába. A határőr azt nem tudhatja, hogy poggyász nem volt náluk, csak több ezer dollár készpénz. Most az osztrák-magyar határon akarnak átkelni rejtélyes rakományukkal, ám az őr félautomata fegyverével a táska felé bök.

- Kinyitni – szólal meg jéghideg hangon. – Gyorsan!

Az utasok megtagadják a parancsot. Pedig dúl a délszláv háború, a schengeni idők viszont még messze vannak, tehát az osztrák nem viccel.

Steve megtörli homlokát, majd tüntetőleg kijelenti, hogy fiának aszpirinre van szüksége. Az őrök azonnal feltépik a zsákot, nyilván abban a hitben, hogy géppisztolyt vagy kézigránátot találnak. Legnagyobb meglepetésükre azonban fegyverek helyett műanyag Pez cukorka-adagolók százai hullanak a hóra. Az őr tüzetesen megvizsgál egy rugós focista-figurát, mely illatos édességtéglát köp ki. A csodálkozó tekintetű fekete Mikulásból azonban nem jön semmi.

- Az engedélyt – veti oda.

Steve úgy tesz, mintha a zsebében keresgélne. De nincs semmiféle engedélye. Az őrök választás elé állítják őket: átadják az árut, és továbbmennek Ausztriába, vagy visszatérnek Magyarországra. Noha készpénzük már nincs, csupán az üres benzintartály és megtépázott idegeik, Steve tisztában van vele, hogy a kockázat ellenére szállítmányukat el kell juttatni az Egyesült Államokba. Hisz minden pénzét erre tette fel. Ugyanis a gyűjtők számára a színes kis műanyag áruk értékesebbek a kokainnál vagy az aranynál. Steve-nek más utat kell találnia.”

Jeff Maysh Playboyban publikált cikke Steve Glew történetéről valóságos kalandregényként indul, az általa tolmácsolt események pedig életrajzi könyvbe, vagy még inkább mozivászonra kívánkoznak. Az újságíró hosszas kutatómunka és Steve Glewval folytatott beszélgetése során döntött úgy, részletesen bevezeti olvasóit az egyik legnagyobb XX. század végi csempészüzlet rejtelmeibe.

A Pez az egész világon ismert édesség, mely 1927-ben látta meg a napvilágot a Haas családnak köszönhetően, akik az 1900-as évek elején indították el üzletüket. A Pez szó valójában a német Pfefferminz (borsmenta) kifejezés betűiből alkotott rövidítés, mely az ’50-es évektől töretlen népszerűségre tett szert adagolófigurái végtelen változatosságának köszönhetően. Különös figyelmet érdemelnek a Walt Disney mesehősök, de a történelmi alakoktól a közéleti szereplőkön át a filmcsillagokig a tárolók minden formája megtalálható a piacon. A Pez képes történelmébe itt lehet belelapozni.

Mint mindent, a Pezt is utólérte a gyűjtési láz, és egyesek mindent megtettek, hogy a legújabb, különleges külsejű darabokat megvásárolják és továbbadják. Így történhetett meg, hogy Steve Glew 10 év alatt mintegy 750,000 figurát csempészett ki Európából – elsősorban Magyarországról és Szlovéniából – és minden valószínűség szerint 3 éven át a világ legnagyobb Pez-dílere volt. Az édességpiac rebellis királyaként ismert férfinak több mint 70 európai akciója volt, álnéven működő összekötői révén pedig 13 országból szállított az Egyesült Államokba, összesen körülbelül 4 millió dollár értékben.

A korábban alkohol- és drogproblémákkal küzdő Glew pályafutása 1991-ben kezdődött, akkoriban ejtették rabul a színes kis figurák. Gyűjtésük eleinte hobbinak indult, később azonban családja megélhetését biztosította vele. A változatos megjelenési formákat kereste, melynek forgalmazása jövedelmező üzletnek bizonyult. Tevékenységére Scott McWhinnie, az amerikai Pez elnöke is felfigyelt, és később Glew legnagyobb ellenségévé vált. Kizárólagosságra törekedett a Pez-piacon, ezért szankciókat léptetett életbe: betiltatta a különböző gyűjtői honlapokat, és megállapodásokat kötött a kiskereskedők visszaszorítására. Ez Glew számára a véget jelentette. Nem akarta feladni eddigi munkáját, melybe oly sok pénzt és energiát fektetett, ezért inkább úgy döntött, bármi áron, de folytatja üzletét.

Miután tudomására jutott, hogy a közép-kelet-európai régióban milyen különlegességek találhatók, leküzdötte repülésiszonyát, és fiával együtt Szlovéniába utazott. Apa és fia kapcsolata eleinte nem volt felhőtlen, a sok közösen átélt európai kaland azonban sokat lendített viszonyukon. Az ő munkásságuk gyümölcse volt a népszerű fekete Mikulás Amerikába importálása is. Amikor az osztrák határőrök elkapták őket, visszatértek Magyarországra. Rendszeres résztvevői lettek a győri feketepiacnak, hogy a Jánossomorjai gyár nyújtotta lehetőségeket kihasználva újabb ritka darabokhoz juthassanak.

Kelet-európai ténykedésük azonban nem maradt rejtve Scott McWhinnie szeme elől, aki újabb intézkedéseket foganatosított: betiltotta a fekete Mikulásokat és más, Amerikában hivatalosan nem forgalmazott termékeket. Steve Glew a Pez vállalat első számú ellensége lett. Az ausztriai Pez menedzsment megvette a magyarországi gyárat, így Glew forrásai központi felügyelet alá kerültek, szállítmányai pedig nem működhettek tovább, korábbi kapcsolatai visszautasították. A cukorháborút McWhinnie nyerte.

Steve Glew 63 évesen blogja írásával tölti napjait, melynek elsődleges célja a Pez vállalat lejáratása. Írásaiból kiderül, mennyit köszönhet neki az amerikai gyűjtőpiac, és csodálatos képeket láthatunk magyarországi kalandjairól is. A cég egyébként ma már elismeréssel adózik a gyűjtőknek: 2011-ben Connecticutban látogatóközpont nyílt, az óriási kiállításon pedig a figurák széles skálája vonulhat fel.

Forrás: playboy.com