Fehér ruha, fátyol, kesztyű, és virágcsokor – a menyasszony univerzális ismertetői. De mit viseltek korábban a házasodni készülő magyar nők?
Kevésbé hagyományőrző helyeken viszont polgári hatásra, erre az alkalomra is ruhát varrtak. Ajakon például a lányok a hónap első vasárnapján fehér selyemruhát viseltek, ez az öltözet később koszorúval kiegészítve a menyasszonyi viseletet is jelentette. Az öltöztetést a lány édesanyja, keresztanyja, közeli családtagja vagy leánybarátnői végezték, de az sem volt ritka, hogy ehhez értő idegen asszonyt kértek meg.
Napjainkra a menyasszonyi viselet egységesen fehér színű lett. A századfordulón a menyasszonyi ruha színes volt, azután az ünnepélyes jelentésű fekete szín lett divatos, majd újból a színes, később a fehér szín vált uralkodóvá. Mezőkövesden például 1910-ben még fekete volt a menyasszony ruhája, Ajakon a menyasszony fekete vállkendőt viselt, a hétfalusi csángóknál fekete bársony csákóval és fekete palásttal díszítették. A színes, gyakran piros díszítésű menyasszonyi viselet ma is általános Erdélyben. Györgyfalván például gyakori a piros fejtős ing vagy piros rátéttel díszített fehér báránybőr mellrevaló, piros csizma.
A lakodalmakat általában késő ősszel vagy farsangkor tartották, így a menyasszony gyakran viselt melegebb felsőruhát, mely vagyoni helyzetéről is sokat elmondott. Cifra ködmönben esküdött a karádi, rókaprémes mentét öltött magára a kazári menyasszony, fehér palást egészítette ki a torockói menyasszony öltözetét, s fehér gubát vett magára a szilágysági menyasszony a múlt században. A színes kasmír, bársony, selyem vagy fehér gyolcs, batiszt felsőszoknyára általában bő kötényt kötöttek, ez Boldogon fehér gyolcsból, Kapuváron, Mezőkövesden fekete selyemből készült. A Szécsény környéki falvakban a fehér, apróra ráncolt batiszt szoknya elé nem kötöttek semmit.
A menyasszony öltözetének kiegészítője és egyben a menyasszonyi állapot legpregnánsabb kifejezője a párta vagy a menyasszonyi koszorú. A párta viselése a múlt században több helyen általános volt. Sárközben pirossal bevont pártát viselt a menyasszony, Déván piros alapú, gyöngyökkel, pántlikákkal díszítették, Debrecenben a 18. században pedig a fekete alapon gyöngyös párta volt az általános. Az erdélyi menyasszonyok fejét még most is párta díszíti. A múlt században a Szilágyságban a menyasszony fejére fekete fodorból készített pántlikás fejkötőt tettek, melyet selyemkendővel kötöttek be.
Az utóbbi évtizedekben általánossá vált az élő virágokból, leggyakrabban rozmaringból készített menyasszonyi koszorú viselése, mely napjainkban már kizárólag művirág koszorút jelent. Általában rózsabimbóból, tükördarabokból, ezüst kalászokból készített fejdíszről van szó, az arc körüli részen viaszos levelekkel. Egyes archaikus helyeken a koszorú szem fölötti részéről színes pántlikák lógtak a menyasszony arcába, ezeket például Turán szégyenpántlikának nevezték, a menyasszonyt óvták a rontás ellen. A lányok gyakran viseltek a koszorú alatt egy rozmaringból fonott kiskoszorút is, a szüzesség jelképeként.
Korábban általános szokás volt, hogy a menyasszony kezében díszes, csipkés szélű zsebkendőt vagy a jobb karján átvetve tarka mintás „keszkenőt” tartott. Napjainkban - Erdély kivételével - általános a viseletet még őrző falvakban is a városi mintára csináltatott menyasszonyi ruha. A fehér, általában földig érő, modern szabású ruhát fehér fátyol fejviselet egészíti ki.A Magyar Menyegzőt április 24-én, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében mutatják be a Papp László Budapest Sportarénában. Az előadásról további infomációk itt, jegyvásárlás pedig itt.
