Tökéletes program a hideg hétvégére a Skandináv Nap és a Filmfesztivál. Tom Nørring dán nagykövettől pedig azt is megtudhatjuk, miért tudnak összefogni az északi nemzetek.

Számunkra ez természetes, hiszen a mi történetünk nagyon régen kezdődött, és finoman szólva sem volt mindig súrlódásmentes. Az „északi együttműködés”, mely öt országot érint (Dánia, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország - a szerk.), már jóval az Európai Unió létrejötte előtt létezett. Ezért hozták létre az Északi Tanácsot, később pedig az Északi Miniszterek Tanácsát, mely közös titkárságot tart fenn Koppenhágában. Az állampolgárok útlevél nélkül utazhatnak a tagországok között, tanulni pedig mindenütt ugyanolyan kondíciókkal tudnak... Értem, hogy miért tette fel ezt a kérdést – talán a mi hozzáállásunk inspiráló hatással lesz egy Kárpát-medencei nap szervezéséhez a közeljövőben. Bár sok sérelem ért minket, túl tudtunk lépni rajtuk, és a köztünk lévő együttműködés ma már inkább hasonlít egy családi szövetséghez.

Miért fontos, hogy ezt a viszonyt itt Magyarországon is megértsük? Egyáltalán, mit tudunk mi magyarok Dániáról?

A Facebook-on eddig 3200-an jelezték, hogy részt vesznek a filmfesztivál valamelyik napján, és a Skandináv Nap is rengeteg embert vonz. Ezt a dánok, a svédek, vagy a norvégok egyedül nem tudták volna elérni. Lehet egyénileg is imázst építeni, de ha skandináv országokként aposztrofáljuk magunkat, a közös brand erősebb. Szeretnénk azt az üzenetet közvetíteni, hogy a szomszédainkkal való együttműködésnek pozitív hatásai vannak. A Skandináv Házban megrendezésre kerülő Skandináv Nap a nagykövetségektől független, viszont támogatjuk a programjaikat, hiszen általuk a magyarok pontosabb képet kapnak az északi országokról. Sajnos nagyon keveset tudnak rólunk. Hallottam már ilyet is: „Dánia Stockholm fővárosa, ugye?” De legyünk igazságosak. Ha Koppenhágába látogatsz, ott is találsz olyanokat, akik semmit sem tudnak Magyarországról és lazán neveznék meg Bukarestet fővárosnak. Gyakran halljuk azt is: hülye amerikaiak. De valójában hányan tudják, hogy az Egyesült Államoknak ötven állama van? Senkit ne kritizáljunk, hiszen annyi kritizálnivaló van a világban, minek tetézni?

Ha végignézek egy dán filmeket összesítő listát, döntő többségében drámát, thrillert és dokumentumfilmet találok, vígjátékot szinte egyáltalán. Ennyire sötéten látják a dánok a valóságot?

Ez egy összetett kérdés. Természetünket tekintve északiak vagyunk: hosszú, sötét, hideg téllel kell számolnunk - abban biztos vagyok, hogy ennek is nagy szerepe van a dán filmkészítésben. Emellett fontos az is, hogy a filmjeink erős karaktereket vonultatnak fel, a rendezők pedig szeretnek ezekkel a téli fényviszonyokkal operálni. Ritka, hogy egy dán filmben színkavalkád legyen. A kezdő hang mindig valamilyen tragédia, vagy a szereplők közti erős érzelmek kontrasztja. Ez Hollywood-tól nagyon eltér. Azon túl, hogy egy filmhez az emberi kapcsolatok adják mindig az alaptémát, e kapcsolatok sötét oldala sokszor hangsúlyos. De hadd tegyem hozzá, még a legsötétebb, legdepressziósabb filmekben is ott a szarkazmus és az irónia. A mindannyiunkban lévő belső feszültséget a filmekben felnagyítják. Kitűnő dán operatőrök és filmrendezők vannak, akik főként az arckifejezésekkel operálnak. Amit nem lehet beszéddel kifejezni, ott van az arcon, ezt pedig a kamera rögzíti. Rengeteg közeli felvételt készítenek, a világítás pedig rendkívül precíz.

Hogyan ítéli meg a dán filmművészet szerepét a világban?

A skandináv országok egyik erőssége a filmkészítés. Ha van egy jó témánk, megosztjuk. Mi másért érdemes filmet csinálni?! Jelet kell küldeni, párbeszédet kezdeményezni olyan témákról, amikről megéri. A Lego is büszkeségünk, de emellett annyi minden van, amit szeretnénk megmutatni. Mivel nincsenek természeti kincseink, gyártunk és exportálunk. Mi egy ilyen szerepet töltünk be Európában, s ugyanezt csináljuk a filmekkel is. Ha megnézzük az elmúlt tíz-tizenöt év dán filmjeit, közülük rengeteg kapott Oscar-jelölést. Van mire büszkének lennünk.

Lesz folytatása az eseménysorozatnak?

Először megnézzük, milyen lesz a látogatottság. Mindenképpen szeretnénk, ha több ilyen alkalom lenne. Amikor kijön egy-egy dán film, a forgalmazókkal együttműködve gyakran szervezünk premier előtti vetítéseket, és ezekre rendszerint kétszáz körüli néző jön el. Jó tudni, hogy csinálunk valami olyat, amit szeretnek a magyarok. Hozzáteszem, a médiában ma Európa-szerte rengeteg dolog miatt kritizálják a magyarokat – olykor igazságosan, és van, hogy kevésbé –, de a magyar kultúra egy nagyon érdekes, nyitott és felvilágosult kultúra.

Volt Magyarországhoz köthető kulturális élménye, mielőtt nagykövet lett?

Az 1956-os forradalom még a születésem előtti évekre tehető, akkor sokan jöttek Dániába Magyarországról, így a szüleimnek több magyar barátja is volt. Úgy nőttem fel, hogy rengeteget hallgattam Bartók Bélát, Liszt Ferencet. Amikor később Magyarországon jártam, annyira megtetszett a cigányzene, hogy vettem is egy lemezt. Persze tudom, hogy ez csak töredéke a magyar kultúrának. 2012 óta vagyok nagykövet Budapesten, azóta azért sokmindent bepótoltam.