A Ne érj hozzám! (Noli me tangere!) címet kapta az a kiállítás Madridban, melynek célja feltárni a vizuális művészetek szépségét a vakok és gyengén látók számára.
Összesen hat festményt állítottak ki három dimenziós másolatban azzal a céllal, hogy a nem-látók is minél pontosabb mentális képet alkothassanak a legismertebb festményekről. Ezek között van Goya A napernyő című csendélete, Velázquez Apollo Vulcanus műhelyében című kompozíciója, valamint a kiállítás címadó festménye, Coreggio Noli me tangere című műve, mely azt a János evangéliumában följegyzett történetet ábrázolja, amikor a föltámadott Krisztus Mária Magdolnával találkozik.
A háromdimenziós képek mellett a Braille-írással feltüntetett leírás, valamint audio tárlatvezetés is könnyíti a befogadást. Habár voltak már hasonló kísérletek a festmények ily módon történő bemutatására, azok eddig soha nem merészkedtek túl a fekete-fehér dombornyomott képeken. Fernando Pérez Suescun, a kiállítás kurátora viszont fontosnak tartotta megtartani a 3D-s festmények színét, ezzel kedvezve azon látássérülteknek, akik még látnak színeket.
Természetesen ez a kiállítás nem volt olcsó mulatság a Prado számára: összesen 6680 dollárba került az a különleges nyomtatási technológia, amely során egy speciális tintával minden színnek külön textúrát adtak. Emellett arra is figyeltek, hogy a képek ne legyenek szélesebbek 120 centiméternél, hiszen ez az a méret, amiről tapintásos módszerrel is "átfogó képet" kaphat a látogató.
A kurátor arra is ügyelt, hogy a vakokat kísérő látók se unatkozzanak: őket maszkkal és audio tárlatvezetéssel integrálták a vakok által megtapasztalható élménybe. Mint a kiállítás kurátora elmesélte, a vakok kiállításhoz fűzött megjegyzései neki is új megvilágításba helyezték az egyébként unásig emlegetett festményeket. "Volt, aki megkérdezte, hogy milyen színű El Greco nemesének szeme. Bevallom, meg kellett néznem, mert eddig ezzel a részlettel soha nem törődtem" - mondta Mr. Pérez Suescun.
Az egyik látogató, Mr. González, aki látó feleségével gyakran jár múzeumba, így számolt be élményeiről: "Nagyon szeretem a múzeumokban eltölteni az időt a feleségemmel, de bevallom, óriási különbség van aközött, amikor csak az ő elmeséléseiből »látom« a képeket, vagy magam tudom felfedezni a festmények részleteit".
Az 56 éves Andrés Oteo, aki 35 évvel ezelőtt zöld hályog következtében vesztette el látását, így beszélt a kiállításról: "Az egy dolog, hogy fiatal koromból nagyjából emlékszem a festményekre, de teljesen más élmény kitapintani a képek minden apró részletét. Olyan, mintha visszanyertem volna a látásom" - tette hozzá.
Forrás: fidelio.hu
