Húsvéti hagyomány, ősi szimbólum vagy házi kedvenc? A nyúlhoz kötődő tradíciók kontinenseken ívelnek át a hieroglifáktól Düreren át egészen a modern szobrokig.

A húsvéti nyúl évszázadok óta elmaradhatatlan részét képezi az ünnepeknek, a hagyomány kialakulásának pontos eredete azonban máig bizonytalan. Egyes feltételezések szerint Ostara germán istennővel áll kapcsolatban, akinek tiszteletére a tavaszi napéjegyenlőség idején ünnepséget rendeztek. Nevéből származhat a húsvét német elnevezése, az Ostern. Általában a termékenység és újjászületés szimbólumának tekintik, az ókori görögöknél Aphrodité egyik jelképe, a rómaiaknál Cupidó kísérője, a bizánci állatszimbolika szerint pedig Krisztus jele volt. Mindezek ellenére könnyen elképzelhető, hogy valójában egy 16. század körüli nyelvi félreértés volt a közvetlen oka, hogy a nyúl a húsvéti ünnepek központi figurája lett.

A korabeli német népszokásnak megfelelően eredetileg gyöngytyúkot, – németül Haselhuhn, röviden Hasel – ajándékoztak egymásnak húsvétkor annak tojásaival együtt. Mivel a nyulat németül a hasonló hangzású Hase jelenti, valószínűleg erre vezethető vissza a húsvéti nyúl és a tojások kapcsolata. Ezt igazolja az is, hogy utóbbiakat Franciaországban és Belgiumban például nem a nyúlhoz kötik, hanem a húsvéti harangok hozzák el őket. A fészekrakás tradíciója azzal függhet össze, hogy a nyugati kultúrákban ábrázolt nyúl általában a Lepus fajhoz tartozik, amely nem üregben él, hanem fészket rak. Kicsinyei nyitott szemmel születnek, teste nagyobb és füle hosszabb.

A nyulak tisztelete és ábrázolása azonban korántsem csak az európaiakra volt jellemző. Az ázsiai kontinensen a nyúl és a Hold kapcsolata központi téma, amely elsősorban buddhista tanításokon alapul. E szerint az önzetlen nyúl – a későbbi Buddha – más táplálék híján feláldozta magát Indra istennő számára, ezért jutalomból a Holdra került. Ennek tulajdonítják a Hold felszínén nyúl alakként kivehető foltokat és mintázatokat, egyes tájakon „holdbéli”, „jáspis”, vagy „jáde” nyúlnak is hívják. Utóbbi elnevezés illette azt kínai holdjárót is, amely 2013 decemberében landolt az égitesten és feladata az ásványi anyagok felkutatása volt, azonban a következő év elején meghibásodott és működésképtelenné vált. A kínai kultúra és időszámítás szintén szoros kapcsolatban áll a holddal és a hozzá kötődő naptárral. Az asztrológia szerint a 12 állatövi jegy közül a negyedik a nyúl, melynek éve utoljára 2011-ben volt, legközelebb pedig 2023-ban jön el.

Ahogy már a fentiekből is látható, a nyulak ábrázolása és kultusza kultúrától függetlenül az egész világon jellemző témája a képzőművészetnek. Egyik legősibb megörökítése az ókori Egyiptomhoz kötődik, ahol több mint 4000 éves falfestményeken és szarkofágokon látható a sivatagi nyúl, a sekhat hieroglifája. Az ábrázolás a létigével és annak igealakjával áll kapcsolatban, emellett Unas fáraó nevének korabeli leírása szintén tartalmazza a rajzot.


Jóval későbbi, ám annál híresebb alkotás a magyar származású Albrecht Dürer 1502-ben készült Fiatal mezei nyúl című akvarellje. A képet kezdettől fogva legendák övezték. Egyesek szerint a festő egy árvízből mentette ki az állatot, mások úgy tartják, hogy egy macska volt az ismert festmény modellje. Újabb történet szól Dürer és Giovanni Bellini olasz festő velencei találkozásáról, amikor az olasz mester állítólag arra kérte Dürert, mutassa meg azt a különleges ecsetet, amellyel az állat bundájának finom részleteit festette. A kép különlegessége azonban nem az ecsetben, hanem a festő tehetségében rejlik, ezért Dürer számos egyszerű ecsetet mutatott Bellininek, hogy találja ki, vajon melyiket használta.


A festményt 400 éve a bécsi Albertinában őrzik, állaga megóvása érdekében más Dürer festményekkel együtt csak kivételes alkalmakkor, 10-20 évente állítják ki. Erre utoljára 2014-ben, előtte pedig 2003-ban volt példa. A másik Mezei nyúl festményt egészen a 19. század második feléig szintén Dürernek tulajdonították, csak 1876-ban döntöttek úgy a művészettörténészek, hogy az Hans Hoffman alkotása. Dürer tiszteletére szülővárosában, Nürnbergben, még bronzszobor formájában is megörökítették a híres állatot.


A nyúl, mint művészeti téma további kortárs művészeket is megihletett, mint például Barry Flanagant, aki számos alkalommal formálta meg az állatot. A washingtoni Nemzeti Szoborparkban látható például a Gondolkodó nyúl című műve.


A Yorkshire Szoborpark szintén bővelkedik emberszabású nyulakban, elsősorban Sophie Rydernek köszönhetően, aki a mitológiai állatok ábrázolásának művésze.


A nyuszik az utcai műfajt sem hagyták hidegen, a spanyolországi Zaragozában ROA graffiti művész döntött úgy, hogy a tűzfalat a bundás állat díszítse.


Képzőművészeti jelentőségük mellett a nyulak az irodalomban is előkelő helyet foglalnak el. Számos mese és film főhőseivé váltak La Fontaine történeteitől Beatrix Potter Nyúl Péterén át egészen Lázár Ervinig. Tapsi Hapsi és az Alice csodaországban vidám figurája szintén korszakokat képviselnek, felejthetetlenné téve a több évezredes múltra visszatekintő ikonikus állatot.