Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőr fotókiállításával nyílik meg a pénteken kezdődő Budapesti Tavaszi Fesztivál. A filmes a tárlat kapcsán adott interjút az MTI-nek.
Az operatőr 85. születésnapja alkalmából megvalósuló tárlat ötlete barátjától és üzlettársától, Romwalter Bélától származik. "Az elején nem tetszett az ötlet, nem gondoltam, hogy van elég jó képem hozzá" - mondta el Zsigmond Vilmos, aki olyan világhírű filmek operatőreként dolgozott, mint a Szarvasvadász, a Harmadik típusú találkozások, vagy a Fekete Dália.
A tárlat legkorábban készült fotói az 1950-es évekből, Zsigmond Vilmos főiskolán töltött éveiből származnak. Szerinte ezeken a fotókon a tanulás folyamata látszódik, amely 1956-ban szakadt meg, amikor az Egyesült Államokba emigrált; ám a fotózást ott sem hagyta abba. "Az amatőr képeknél sosem lehet tudni, mi lesz belőlük, 50 év után még akár művészi felvételek is válhatnak belőlük" - jegyezte meg nevetve. Felidézte azt is, hogy 1956 novemberében, amikor elhagyta az országot Kovács László operatőr társaságában, sok ezer méternyi filmfelvételt vitt magával. "A forradalomról készített felvételeim filmen élnek" - utalt rá, példaként említve Erdélyi István Magyarország lángokban című művét és a Hungarian Revolution című, Kovács László nevével fémjelzett alkotást.
A képanyagot értékelve szólt arról is, hogy kevés személyes vonatkozású fénykép lesz látható a tárlaton, mint ahogy a forgatásokon is csak akkor vette elő a gépet, ha nem foglalkoztattak standfotóst. A legtöbb kép a fényhatásokra épít, a napkelte és az alkonyat a két kedvelt napszaka. Emellett nagyon szeret víz mellett fényképezni, tenger- és folyóparton. "Amatőr fényképész vagyok, aki szereti elkapni a pillanatot" - tette hozzá.
Mint mesélte, a fényképezésnél is ugyanaz érdekli, mint filmezéskor: a fény-árnyék játék. Ma már főleg azért fotóz digitális kamerával, mert így utólag is korrigálhat a felvételen. Gyakran változtatja fekete-fehérré az amúgy színes képet, esetleg egy-két színt meghagy benne. "Az utóbbi években ez volt a mániám" - jegyezte meg, hozzátéve, hogy hasonlóan járt el több filmjében is, például a Brian De Palma rendezte Fekete Dáliában. Hozzátette, mindig is szerette a fekete-fehér filmeket, különösen a film noir-t, sok rendező épp ezért a képi világért keresi vele a közös munkát ma is, hiszen nála nem a színek dominálnak. "Nem szeretem, ha a színek túl sokat beszélnek" - jegyezte meg.
Arra a kérdésre, hogy mennyire nyitott most Hollywood az európai filmnyelvre, azt felelte, sok rendező követi az európai trendeket. Megjegyezte, hogy sajnos a tengerentúli filmipar másik vonala inkább a vizuális effektekre épít, ezt nagyon unalmasnak látja, mint ahogy a 3D-s filmeket sem tudja értékelni. Ezt azzal indokolta, hogy a ma használatos technika még tökéletlen, fejfájást okoz a nézőnek. Az erős művészi hatáshoz absztrakcióra van szükség, ezért is hatásosabbak a fekete-fehér filmek.
Zsigmond Vilmos a jelenlegi felkéréseinek részleteiről nem kívánt beszélni, annyit azonban elárult, hogy három filmben fog dolgozni, ha sikerül a büdzsét előteremteniük a producereknek. Szerinte ma Amerikában rengeteg kiváló film készül, amelyek megfelelő promóció híján nem aratnak nagy sikert a pénztáraknál. Példaként az idei Oscar-díjas alkotásokat sorolta fel, amelyek közül kiemelte a Birdmant, a Kódjátszmát, A mindenség elméletét és a Whiplash-t.
Az operatőr beszélt arról is, hogy mintegy 10 évnyi kemény munka kellett a filmes karrierje elindításához. Ehhez kint élő magyar filmesek segítségét is próbálta igénybe venni, de elutasításra talált. Amikor pedig egy magyar operatőr azt tanácsolta neki, hogy hagyja a filmet, foglalkozzon inkább kereskedelemmel, olyannyira feldühödött, hogy elhatározta, mindenképp érvényesülni fog az amerikai filmiparban.
Forrás: Hirado.hu
