Ötvenkilenc éves korában, méltósággal és türelemmel viselt hosszú betegség után csütörtökön elhunyt Pap Vera, a Vígszínház vezető színésznője, Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész.
Pap Vera 1956. január 27-én született Budapesten. Érettségi után felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, Horvai István és Kapás Dezső növendéke volt. 1979-ben végezte el a főiskolát, majd a Vígszínházhoz szerződött, amelynek haláláig tagja maradt. Még főiskolás korában, 1978-ban Gábor Pál rendező rá osztotta az Angi Vera című film címszerepét, amellyel berobbant a magyar filmművészetbe. Nemcsak hazánkban, hanem az ország határain túl is felfigyeltek tehetségére, szelíd bájára, szuggesztív drámai erejére. Színházi szerepei mellett több mint 40 filmben és tévéjátékban nyújtott kiemelkedő alakítást. Az Angi Vera után számos filmes szerepet kapott, játszott a Csapd le csacsi!, A névtelen vár, a Dögkeselyű, az Uramisten vagy éppen a Roncsfilm című alkotásban is.
Színházi pályafutása alatt a magyar és az egyetemes drámairodalom sok-sok szerepét eljátszotta, otthonosan mozogva a klasszikus, az abszurd vagy éppen a kortárs drámák világában. Emlékezetes Az éjjeli menedékhely Natasája, Caragiale Farsangjának groteszk remeklése, a Száz év magányban Pilar figurája. Színházi szerepei közül kiemelkedik továbbá a Kurázsi mama és gyermekei Yvette-je, az Amphitryon Charisa, a Körmagyar önfeladó, de igazából melegszívű utcalánya és az Augusztus Oklahomában Violet Westonja. Az új Nemzeti Színház nyitó előadásán, 2002-ben Éva szerepét játszotta Madách Imre Az ember tragédiája című darabjában.
"Amikor felmegy a függöny, akkor ki kell állni és játszani kell, nincs mese! Olyankor kint kell hagynom az öltözőben az összes nyomoromat, az összes fájdalmamat, és tennem kell a dolgom a színpadon. A legnehezebb helyzetekben is ott kell lennem, minden porcikámmal jelen kell lennem" - nyilatkozta Pap Vera egy 2014-es, MTI-nek adott interjúban.
A művész 2013-ban, a Kossuth-díj átvételekor elmondta: "Pályámon valóban sok nehéz sorsú figurát játszottam el, nyilván hordozok magamban valamit, amitől ezt hitelesíteni tudom." Hozzáfűzte, hogy a humor és a groteszk is nagyon fontos az ember életében, különben nem lehetne elviselni a drámaiságot, az élet drámaiságát sem. Mindkettőre szükség van az egyensúly eléréséhez.
Pap Vera 1979-ben elnyerte a Chicagói Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb női alakítás aranydíját, 1981-ben a David di Donatello-díjat. Munkájáért 1987-ben Jászai Mari-díjat kapott, emellett háromszor jutalmazták Ajtay Andor-díjjal (1988, 1998, 2004), 1990-ben a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt, 1991-ben az Országos Színházi Találkozón a legjobb női alakítás díját vehette át, ugyancsak ezzel a díjjal ismerték el 2011-ben a 11. Pécsi Országos Színházi Találkozón. 2001-ben érdemes művész lett, 2009-ben kiváló művész címet kapott. 2008-ban a Harsányi Zsolt-emlékdíjjal, 2009-ben Varsányi Irén-emlékgyűrűvel ismerték el kiváló munkáját.
A Vígszínház méltatása szerint Pap Vera nagy tehetségű, jelentős művész volt. Alakításaiból egyszerre sugárzott lényének érzékeny, lírai és groteszk oldala. "Szorgalmának, színészi alázatának, tragikai képességének és egyedülálló humorának köszönhetően eljátszhatta a drámairodalom nagy szerepeit. Egyike volt a legigazabb színésznőinknek, sokat tudott a számkivetettek, a vesztesek, a megalázottak sorsáról, indulatairól, lázadásairól" - olvasható a színház visszaemlékezésében.
Betegsége alatt szinte megszakítás nélkül játszott. "Hihetetlen nagy erőt kaptam a nézőktől, a kollégáktól, és nagyon fellelkesített, hogy mire vagyok képes. Önmagamnak is bizonyítottam" - mesélte a színésznő. Még 2014 őszén is játszotta a Mikve főszerepét, és próbált a Fátyol nélkül című előadásban, amelynek októberben volt a bemutatója.
"Pap Vera csodálatos színésznő és rendkívüli kolléga volt" - emlékezett a csütörtökön elhunyt színművészre pályatársa és barátja, Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója. Különleges, sokoldalú tehetség volt eredeti humorral és hihetetlen drámai erővel. Ehhez olyan különleges mozgáskultúra párosult, ami színésznőknél ritkaság. "Vera lehetett volna bohóc és artista is, bármit meg tudott csinálni" - fogalmazott Eszenyi Enikő, akinek Pap Vera az egyik legfontosabb ember volt az életében. "Nagyon jó barátnőm volt, nagyon sok időt töltöttünk együtt színpadon és színpadon kívül is" - emlékezett a művész.
Eszenyi Enikő több darabban is együtt dolgozott Pap Verával, akit az egyik legnagyobb magyar színésznőnek tartott. Első rendezésének, Büchner Leonce és Lénájának női főszerepére is őt kérte fel. Felidézte, hogy Pap Vera 37 éves volt, amikor Lénát játszotta, és úgy érezte, már nem elég fiatal ehhez a szerephez. "Dehogynem - mondtam. Ott is például két és fél méter magasról ugrott le Kaszás Attila karjaiba" - emlékezett Eszenyi Enikő. Hozzátette, hogy a Leonce és Lénát követően további rendezéseiben is játszott Pap Vera, többek között a West Side Storyban, valamint a Négy lába van a lónak, mégis megbotlik című darabban, amelynek a főszerepét alakította. Pap Vera február 8-án lépett utoljára színpadra.
Forrás: Hirado.hu
