Egy középkori ember sérülésekkel tarkított maradványait találták meg egy híres brit katedrálisnál. A kutatók szerint normann lovag lehetett, aki szerette a párviadalokat.
Néhány éve a Heritage Lottery Fund pénzt adományozott a katedrálisnak a tereprendezéshez és restaurációhoz. A munkálatok megkezdése előtt azonban az ott elhantolt több ezer csontvázat - nagy részük a felszín közelében nyugodott - el kellett szállítani. 2009 és 2011 között távolították el őket, eközben bukkantak rá a figyelemre méltó leletre: az 1,7 méter magas férfi súlyos sérülést szenvedett el jobb lapockáján, 10 jobb oldali bordáján és bal lábán.
A csontelemzés szerint halála pillanatában körülbelül 45 éves volt. Kövekkel bélelt sírba temették, ezt a típust a 12 - 14. században használták. Négy bordáján gyógyult törések - ezekre ugyanakkor tehetett szert - láthatóak, ami egyetlen traumás eseményre utal. További négy bordán a gyógyulásos folyamat nyomai lelhetőek fel, ami arról tanúskodik, hogy halálakor még éppen eme sérülésekből regenerálódott. A másik két károsodott bordán is sérülés jelei vehetőek ki, a bal lába alsó részén szokatlan, csavart törés figyelhető meg, amelyet közvetlen ütés vagy kifordult boka válthatott ki.
Emellett még élete folyamán elveszítette három fogát, a többi kémiai elemzése arról árulkodott, valószínűleg Normandiában nőtt fel, és később költözött Herefordba. A kutatók szerint lehetetlen megállapítani, mi okozta sérüléseit, de összhangban vannak azokkal a sebekkel, amelyeket a nemesek a lovagi tornákon szereztek. „A lovagi tornák csoportos küzdelme során nyílt összecsapásokra került sor két csapat között, tompa fegyverekkel. Ezért is hisszük, hogy lovag lehetett, mert sérüléseinek egyikét sem éles fegyver okozta” - magyarázza Boucher.
Elképzelhetőnek tartja, hogy lábát egy ilyen torna során kilovagláskor szerezhette, ha mondjuk az beakadt egy kengyelbe. Ezenkívül a jobb vállon és bordákon megfigyelt sérülésekre lóról leesve, vagy a jobb oldalát ért ütés révén tehetett szert. Természetesen más úton is megsérülhetett. A halottkém adatai ugyanis arról árulkodnak, a középkorban balesetben elhalálozott, 46 évnél idősebb férfiak valószínűleg utazás vagy áruszállítás során vesztették életüket.
A régészek számos egyéb, izgalmas emberi maradványt is feltártak, többek között egy leprás férfiét és egy levágott kezű nőét. A leprás valószínűleg 20 éves volt halála pillanatában, és 1,7 méter magas. A betegségben szenvedőket az állapottal járó megbélyegzés miatt rendszerint külön temették el. Boucher szerint lehetséges, hogy a középkori püspök, akiről ismeretes, hogy szintén leprában szenvedett, megenyhült a beteggel szemben, és engedélyt adott, hogy maradványait a katedrálisban temessék el.
A kutatók nem tudják, a nővel mi történhetett. Akkoriban bevett gyakorlat volt, hogy a tolvajok kezét büntetésképpen levágták, az viszont nem egyértelmű, miért temettek volna el egy tolvajt a katedrális területére. Halotti lepelben helyezték nyugalomra, ami középkori származásra utal, valószínűleg 1100-1600 között temették el.
Forrás: Hirado.hu
