Ciccolina, Michael Jackson, lufik és porcelán: a banalitás nagymesterének, Jeff Koonsnak életmű-kiállításán jártunk a Pompidouban. Április 27-ig még te is elmehetsz!
Koons sokrétű művész. Festészet, szobrászat, installáció terén egyaránt nagyot alkot. Mesterien bánik az olajfestékkel, bámulatos acélszobrokat készít, és installációi nem szűkölködnek a humorban és az áthallásokban. Az 1955-ben született amerikai művész alkotásainak lényege a banalitás leképezése, újbóli feldolgozása, újraértelmezése és átértékelése. Eszközrendszere nagyban alapoz a giccsre és a konzumkultúrára.A kiállítás anyaga tematikus enumerációja Koons életművének. Az 1970-es évek végi Pre-New és a The New sorozatok az amerikaiak fogyasztási őrületére reflektálnak. Az installációk háztartási eszközök, amelyek felvetik a fogyasztás céljának kérdését: vajon valóban szükségünk van ezekre, vagy csak státusszimbólumként szolgálnak?
A tárlat az 1985-ös The Equilibrium Series-ből is bemutatja a legismertebbeket, például a két akváriumi vízen úszó kosárlabdát. Koons addig kísérletezett desztillált víz és só elegyítésével, amíg a kosárlabdák pontosan 50%-a süllyedt a vízbe.
Először nem értettem, miért installáltak nagyformátumú alkoholreklámokat a falakra. De hamar kiderült: Koons 1986-os Luxury and Degradation sorozata tette helyére ezeket a hirdetéseket azáltal, hogy művészi produktumként más értékekkel ruházta fel a őket. A plakátok mellett rozsdamentes acélszobrok láthatók, például a Jim Beam – J.B. Turner Engine. Ez egy rozsdamentes acélvonat színültig Jim Beammel töltve, amelyet a Christies rekord összegért árverezett el 2014 májusában. A sorozat a proletariátus luxusát hivatott bemutatni, vagyis Koons szavaival élve a luxusról alkotott elképzelés absztrahálása hogyan indukálja a degradáció pszichológiai állapotát. („How the idea of luxury, through abstraction, is used to induce a psychological state of degradation.”)
A Luxury után érkezünk az életnagyságú giccs-porcelánszobrokhoz, köztük az elhíresült Michael Jackson and Bubbles című műhöz. Michael Jacksonnak volt egy majma is, és ez a tény a jelek szerint beindította a koonsi irónia gépezetet. A Banality sorozat címe magáért beszél...
Az 1990-es évek eleji Made In Heaven kollekció darabjait külön teremben állították ki. Ezekre a munkákra Ciccolina erőteljes hatása jellemző, itt explicit szexuális tartalommal találkozunk: óriási fotókkal, mint pl. az Ilona’s asshole, de vannak üvegszobrok, szobrok, festmények is. Koons a pornográfia banalitását emelte művészi szintre, alkotásai erejét az őszinte, nyers, kitárulkozó ábrázolásmód adja – úgyhogy a térbe csak 18 éven felüliek léphetnek.
Az 1994 és 2011 között készített monumentális, fényesre csiszolt vasszobrok a Celebration nevet kapták. A Balloon Dog (Magenta) lufikutya 3,6 méter hosszú, 3,1 méter magas és 1,4 méter széles. Ezek a szobrok kisszériásak, minden darabjuk más színű. A narancssárga lufikutya szintén rekordáron kelt el: mintegy 58.405.000 amerikai dollárt adtak érte.
A sorozatnak kalandos a sztorija, mert a kilencvenes évek közepén nem készült el határidőre a Guggenheimben rendezendő kiállításra, ráadásul kifutottak a gyártási költségkeretből is, vagyis eleinte vitte a pénzt – akkor még senki sem számított rá, hogy később őrült mértékben hozza. A szobrokon dolgozó csapatot is fel kellett oszlatni, végül csak néhány Koons-alkotás eladásával tudták finanszírozni a gyártást. 2006-ban készült el a Hanging Heart. Ez a hatalmas, piros, csillogó szív dísz szalagon most a Pompidou legfelső emeletén lóg, mögötte az üvegfalon át a párizsi látkép.
A 2002 és 2012 között készült Popeye nem csak szobrokból, hanem olajfestményekből is áll. A tömeggyártásra szánt műanyag Popeye figura tér vissza rozsdamentes acél formájában, valamint a vásznakon. Ismét a banalitás áll a sorozat centrumában, és ismét rekordbevételeket hozott a verekedős spenótzabáló tengerész.
Ha ez még mind nem lett volna elég, az utolsó teremben ismét a monumentális szobrok uralkodnak némi giccsfestészettel megspékelve. Utóbbi azért bravúros, mert a kiprintelt fotómontázsnak tűnő alkotások valójában kézzel készített olajfestmények. Ezek témája is a banalitás, méghozzá szimbólumok sokasága, halmozva.
A szobrok több csoportra bonthatók. 2009 és 2013 között készített Antiquity sorozata történelmi oszcilláció: a populáris kultúra részévé vált, közismert antik szobrok újra- és átértelmezése. A szobrokról készült olajfestmények is az anyagra, vagyis a kőre és a háromdimenziós formára koncentrálnak. Tükörsimára polírozott Vénusz szobrai voltak a sorozat első darabjai. Ezek közül izgalmas a Willendorfi Vénusz újraértelmezése. Ezek mellett megjelennek az óriási giccs nippek.
A kiállítás itt megáll, de azt hozzá kell tenni, hogy azóta Koons Lady Gaga új lemezének arculatán is dolgozott, sőt, tavaly megalkotta első digitális műalkotását, amely egy augmented reality (augmented reality témában a szerző korábbi írása itt érhető el – a szerk.) szobor: Lady Bug, amelyet csak a GARAGE Magazinon keresztül lehet letölteni mobilra.
Összességében elmondható, hogy Koons kritikai érzéke és fókusza organikusan változik, halad a korral, semmit sem kímél: fogyasztói szokásokat, populáris kultúrát, társadalmi jelenségeket, hírességeket, történelem interpretációt: bármit, ami az idő során a banalitásig kopik.
