Vámpírmagány papírpanelben. N, mint Nosferatu keresi a beteljesülést. Sikoltozás helyett legyen inkább a zsebünkben fokhagyma, fényszóró, ezüst vagy kereszt. Kálmán Eszter darabja május 15-én és 16-án a Trafóban.
Kálmán Eszter külföldi tanulmányai során végigkóstolhatta a legkülönbözőbb színházi tevékenységeket a világítástól a díszletépítésen át a rendezésig. Hazatérése óta elsősorban látvány és történet viszonyát kutatja, ahogy most is.
Az N, mint Nosferatuban nem mindennapi látványra számíthatunk. Az egyetlen szereplő, Bercsényi Péter vámpírja mellett a rengeteg kellék és díszletelem tölti ki a teret. Az átható atmoszférát árasztó színpadi elemek folyamatosan átalakulnak Nosferatu partnereivé. A mozaikos szerkezet azonban történetté kerekedik, Nosferatu beteljesületlen szerelmének kálváriájává. „Olyan vagyok, mint egy távoli csillag: magányos és lakatlan”– mondhatná magányos vérszívónk, akit a társtalanság gyötör. Vadászata hol reménytelen szerelmi virrasztásba fordul, hol rettegésbe a kakasszótól, a pirkadattól. Ez a magány nemcsak az elbeszélés szintjén mutatkozik meg a produkcióban: ő az egyedüli hús-vér ember a színen, aki az éjszaka hideg díszletei között bolyong, testében és lelkében egyaránt idegenként.
Az egyedi atmoszférát azonban nem csupán Nosferatu elegáns karaktere és az egyedi tárgyvilág teremti meg. A görög drámákból ismert kart itt fekete-fehér óriásbábok „alakítják”, az ő énekük gombolyítja a történet fonalát, angol romantikus költők versrészleteit énekelve. Az előadás zenéjét Kákonyi Árpád, a budapesti színházi élet megkerülhetetlen zeneszerzője, az Örkény Színház zenei vezetője készítette Friedenthal Zoltánnal, a Pintér Béla Társulat oszlopos tagjával.
A produkció Murnau klasszikus Nosferatujából inspirálódott. A német expresszionista alkotás teremtette meg azt az archetípust, amihez később a filmtörténet számos későbbi alkotója is visszanyúlt, és amely erősen beivódott a szub- és popkultúrába. Az, hogy a vérszívó vámpír érzékeny a fényre, itt jelent meg először, de Kálmán Eszter előadásának is visszatérő eleme.
Bercsényi Péter ezerarcú karaktere kiált Nosferatu után. Igazi átváltozóművész, aki nemcsak könnyedén mozgat bábokat, hanem kiválóan énekel, táncol, alakít kamaszt, bonvivánt, vagy ha a helyzet úgy kívánja, akár nőt is. Most a magányos vámpír szerepében kerül a középpontba. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen zenés bábos mesterséget tanít, játszik anyaszínházában, a Budapest Bábszínházban, dolgozik a HOPPart társulattal és szerepel a Vádli társulat nagysikerű I. Erzsébetjében és az Örkény Színház formabontó Stuart Máriájában is.
Kálmán Eszter Bristolban tanult performance-rendezést és látványtervezést, itthon elsősorban látványtervezőként dolgozik – többek között a Katona József Színházban és az Örkény Színházban, Izsák Lilivel közösen készítették Stuart Mária jelmezeit, amiért megkapták 2014-ben a Színikritikusok-díját. Szinte minden évben bemutat a Trafóban egy saját, látványalapú előadást: a Hamupipőke és a Justine után most itt az N, mint Nosferatu.
Kálmán Eszter: N, mint NosferatuHelyszín: Trafó Nagyterem
Időpontok:
Május 15. 20:30
Május 16. 20:30
További információk a Trafó honlapján és a Facebook eseménynél.
