Bartók - Szülőföld címmel május 22-én a Zeneakadémián tartják az Óbudai Danubia Zenekar 2014/15-ös, Íme, az Ember című sorozatának zárókoncertjét, ahol Hámori Máté vezényel.

A Danubia sorozatának utolsó koncertjén magyar szerzők művei szerepelnek – ismertebb és ritkán játszott művek egyaránt. Az első szám tiszteletadás egy jelentős, de ma már nagyon ritkán játszott zeneszerző, Mosonyi Mihály előtt. Mosonyi műveiben sajátságos magyar műfajok, jellegzetes hangszínek kialakítására, különleges, nemzeti hangszerek alkalmazására törekedett. A Gyászhangok Széchenyi István halálára című műve a későromantikus harmonizáció és a verbunkos elemek izgalmas ötvözete.

Liszt Ferenc ritkán játszott, fantasztikus remekműve a Két jelenet Lenau Faustjából. Lisztet komolyan megfogta a fausti történet, és élete végéig foglalkoztatta a téma. Azonban egyáltalán nem a Goethe-féle értelmezés vonzotta, sokkal közelebb állt hozzá Nikolaus Lenau megfogalmazása, akinek drámai költeményéből választott két részletet, bár ez a két részlet a költeményben fordított sorrendben helyezkedik el. Lisztnél előbb a bűntudat, utóbb a bűn feldolgozása a sorrend. Mindig hangsúlyozta, hogy a két rész összetartozik, és saját sorrendjéhez is ragaszkodott. A két jelenet: az Éjjeli menet és a Mefiszto-keringő, együtt nagyon ritkán hangzik el nagyzenekari feldolgozásban, pedig az a kontraszt, ami a lassú, vontatott Éjjeli menet, és a Mefisztó-keringő ördögi tánca között feszül, igazán csak együtt érvényesül.

Amit Mosonyi és Liszt keresett, mint autentikus - magyar művészet, azt Bartók Béla a népi művészetben találta meg, és építette be a zenéjébe; nemcsak a népzenét, hanem olyan zajokat és hangokat is, amikkel fiatal- és gyerekkorában Magyarországon találkozott. A Concerto zenekarra Bartók késői darabja, már Amerikában töltött emigrációjában írta, nem tudva, hogy valaha hazatérhet-e hazájába. A hazafiság és szülőföld szeretete tükröződik a műből, ami már a bemutatója pillanatától kezdve világsiker volt, és azóta is minden magyar zenekar repertoárján ott van a helye. Az Óbudai Danubia Zenekar ezzel a nagyszabású művel zárja idei koncertévadát.

„Az 1860-as esztendő különösen gazdag volt Mosonyi Mihály zeneszerzői pályáján, legjobb művei – köztük az eredetileg zongorára írt, majd zenekarra hangszerelt Gyászhangok Széchenyi István halálára – ekkor születtek. A Gyászhangok… különleges felépítése a Bartók által is kedvelt (a Concerto nagyformájában is felismerhető) hídformára emlékeztet, s természetesen a maga absztrakt-zenei módján megidézi a Széchenyi-életmű szimbólumát, a Lánchidat is. A kompozíció fájdalmas, harangozást idéző motívumát Liszt utóbb átemelte a Teleky László gróf emlékére írt zongoradarabjába. Széchenyi haláláról Liszt 1860-ban még nem emlékezhetett meg, ekkoriban ugyanis olyan kompozíciós feladatok foglalták le, mint a Két epizód. A legnagyobb magyartól a Magyar történelmi arcképek sorozat megrázó siratójával búcsúzik majd el” – írja a koncert műsorán lévő darabokról Molnár Szabolcs.