Reese Witherspoon olyan szépet játszott legutóbb a Vadonban, hogy szinte sajnálom ezért a filmért. De ennél Sofía Vergara is sokkal többet tud. És nem csak mutatni!
A buddy movie nagyon jópofa zsáner tud lenni, pláne, ha zsarufilmes motívumokkal variálják: végy két nagyon – leginkább származásra és habitusra – különböző embert, keverd őket jókora galibába, s ha jó poénokat írtál nekik, esetenként menő akciójelenetekbe rendezed őket, könnyen előfordulhat, hogy sikered lesz a végén. A vonulatnak ugye számos macsós klasszikusa van (többek között: 48 óra, Halálos fegyver, Éjszakai rohanás, Az utolsó cserkész), de ha hölgyekkel számolunk, akkor is akad néhány szórakoztató darab a hollywoodi haver-archívumban. Nem oly rég Sandra Bullock és Melissa McCarthy küldte el a fenébe a rosszfiúkat a Női szervek című, teljesen szerethető, obszcén vígjátékban – most pedig az Oscar-díjas, egykori Doktor Szöszi és a Modern család latin érett szépsége próbál valami élvezhetőt kihozni a sokszor kipróbált receptből. Elkeserítően kevéske sikerrel.
Pedig egész kedvesen indul a dolog: Witherspoon gyermekkori megfelelői váltják egymást hátul, a rendőrautó rácsa mögött, s ahogy hősünk cserepedik felfele, úgy lesz egyre egyértelműbb: e lányka bizony apu nyomdokaiba lép majd, belőle is zsaru lesz, az tuti. Na de milyen? Elég béna. Lelkes, de ügyetlen. Vak is látja, ha nem is rendőrnek, de vígjátéki karakternek született ő, mégpedig olyannak, aki csakhamar rátalál majd önnön fonákjára, akivel majd együtt veszekednek át hosszú mérföldeket, s az út végére valószínűleg igazi barinőkké válnak, de valami biztos lesz velük, amiből rájönnek, hogy hiába különböznek, vagyis hiába különböznek össze egyfolytában, illetve hiába ellenségek elvileg, szépen, szórakoztatóan kiegészítik egymást, mert ilyen a világ és a műfaj rendje. Igen ám, csak ahhoz valami forgatókönyvszerűséget se ártott volna írni, mert anélkül ők se mennek semmire egymással – jobban mondva mennek, már hogy ne mennének... Csak mi, a nézők látjuk annak kárát.
Vergara lenne hát a felvágott nyelvű bűnöző-feleség, aki nem csak tudja, hogy jól néz ki, de nem is fél használni! Na de mire használja? Semmire, s ő se megy semmire, hiszen a közép-alsó szintet épphogy megütő romkomokon edződött Anne Fletcher (27 idegen igen, Nász-ajánlat, Szekatúra) azon kívül, hogy figuránként maximum három grimaszt követel meg színészeitől, arra se vette a fáradtságot, hogy legalább egymás számára érdekessé tegye karaktereit. Witherspoon és Vergara nem állnak rosszul egymásnak, akár még klassz páros is lehetne belőlük, de hát mit tegyenek, ha ebben a filmben csak arra van szükség, hogy széles gesztusokkal rohangáljanak körbe-körbe, vagy éppen egy helyben toporzékoljanak, esetleg autóban ülve nyomkodják sikongatva az okostelefonjukat, amíg az valamilyen okból el nem törik. Bár, ha jobban belegondolunk, igazából akkor járunk jobban, amikor nem kell az úgynevezett vicceken fészkelődnünk. Például azon, ahogy Vergara előadja a férfiaknak, hogy mi is az a menstruáció. Nem biztos, hogy idén láttam már ennél kínosabb jelenetet a moziban – bár messze még az év vége.
