Megtartjuk, gondolja a férfi. Megtartjuk, gondolja a nő. Ha lány lesz, Judit, esetleg Edit, gondolja a férfi, ha fiú lesz, fogalmam sincs, gondolja a nő.
Amikor lemennek a patikába együtt – megint szar a lift –, akkor nem gondol arra, hogy mennyi a béren kívüli juttatása, hogy pontosan mióta rendszeres a ciklusa, és ebben a négy emeletnyi fenékrengős legaloppozásban nem meglepő módon a munkában eltöltött éveinek a száma sem foglalkoztatja. A lemenés pillanataiban a lépcsőház foglalkoztatja, azon belül is a lépcső foglalkoztatja, és hogy milyen érdekes, hogy sosem mennek egymás mellett a lépcsőházban, hanem ő előre szalad mindig, a férfi meg nézi felülről, ahogyan – tátámm, tátámm – pattog a haja a vállán. Amikor kiérnek az utcára, akkor meg az foglalkoztatja, hogy mindjárt odaérnek a zölden villogó neon patikapiktogram alá. A patika előtt meg az, hogy nem bánná, ha most nem a patikusfiú lenne épp a pultnál. De, ő van a pultnál. A nő kicsit pironkodik, közben egy vevőtől becsilingel a patikaajtó, ő kérés közben egy kis nyálbuborékot is a pultra köp véletlenül, de ezt már csak ő tudja, ez már örökre az ő titka marad. Kettőt kér, biztos, ami biztos. Fizet, kimegy. Csilingel megint a patikaajtó. A lépcsőn majdnem elesik, ahogyan majdnem mindig el szokott, de most a férfi utánakap, és minden jó szándék ellenére belekarmol kicsit a kézfejébe. Kurva szuterén patika.
Nem terveztek eddig semmit. Illetve óvatosan persze de, de annak még nincs itt az ideje. Most a sétának van itt az ideje, meg annak, hogy minden pont úgy történjen, ahogyan egy kora őszi napon szokás. A giroszos a sarkon giroszol, az olasz delikátessze delikátol, szemben a kínai kínaizik, a nap meg pont úgy süt, ahogyan egy ilyen napon kell neki. Izzad a tenyerében a patikalógós zizegős szatyor, benne a két keménydobozos tesztcsík. Hónap vége van, mi az istennek vett mégis kettőt, kérdezi a férfitől, de inkább magától. A férfi nem válaszol, csak megszorítja a kezét. Jönnek szembe még az utcán közhelyek bőven, babakocsi anyával, mosolygós szemüveges futkározó kisfiú egyenesen a mozgásjavítóból, szív alakú levél egy kutyapisában ázva, de meg sem említik, össze sem nevetnek. Túlzás lenne. Van arányérzékük. A karmolás az imént pont elég volt.
Megtartjuk, gondolja a férfi. Megtartjuk, gondolja a nő. Ha lány lesz, Judit, esetleg Edit, gondolja a férfi, ha fiú lesz, fogalmam sincs, gondolja a nő. Lány lesz. Fiú lesz. Lesz. Gyalogolnak felfelé a lépcsőn, a lépcsőház nappal is sötét, a másodikon valami kretén megint kiszedte a villanykörtét. A harmadikon már kicsit pihegnek. A negyediken nyikorgó lengőajtó, határozott lihegés. A lihegésük emlékeztet valamire. Ez egy ilyen nap, gondolják mind a ketten, de ezt sem mondják ki hangosan. A kutya az előszobában ugat és ugrál örömében, ahogyan szokott, pedig csak negyed óra volt az egész. Kilenc óra eltelte után ugyanígy ugrálna. A férfit a koraőszi délután és az ugrálás foglalkoztatja. A kutya bekotródik az ágy alá, senki sem hívja ki, ott marad. Kézmosás. A nőt a szappan foglalkoztatja, a törülközőnedves törülköző foglalkoztatja, a feltépődő celofán hangja foglalkoztatja, meg hogy kell-e most vajon pisilnie, az foglalkoztatja. Ennél messzemenőbb dolog jelenleg nem foglalkoztatja. Te csináltál már ilyet, kérdezi a férfi. Ne mondd, hogy te még sosem, nevet kásásan a nő. Ide fogok pisilni. Várj meg kint, mint a filmeken. Ott sem nézi a férfi, ahogyan a nő pisil meg mártogat. A férfi kint megvárja. Percek telnek el, a kutya még mindig az ágy alatt van. A nő kikiabál. A férfi nem hallja, ezért a nő kijön és megmutatja. A nőt most a második megvásárolt teszt foglalkoztatja.