A macskára gondoltam reggel, hogy milyen jó volt, ahogy szörfözött a térdhajlatom hullámain, az ébredés előtt mozgó testemen.
Igazából tulajdonképpen nem kéne tudnom erről a szörfözésről, mert olyankor mindig aludtam de valami információ mégis beszivárgott róla.
A gömbölyödése által bemelegített kis alvóhelyet próbálta őrizni azzal, ahogy fészkelte arrébb a gerincét. Le is nyúltam néha és ráraktam az alvó kezem a selymes hátsó lábra.
Úgy aludtunk együtt hárman, mintha az valami feladat lenne. Teljesítményalvás. Céltudatosan, eltökélten aludtunk. Nem volt benne semmi véletlenszerű.
A karomon a fejed például. A súlyán lehetett érezni, hogy mit álmodsz éppen. Onnan tudtam, hogy elaludtál, hogy rajtaütésszerűen kétszer olyan nehéz lett, mint addig.
Mintha gyakoroltad volna.
Mintha titokban külön fejnehezítő edzésekre jártál volna délutánonként, egy drága alvóterembe, ahol nem kell hozni alvómatracot és kispárnát, mert van és mindig fertőtlenítik.
Viszont reggel be kellett rakni a pizsamát a sporttáskába, amit titokban mindig meg is tettél amikor nem néztem oda, mert dolgoztam, miközben hallgattam, ahogy egyre pánikszerűbb ritmusban ide-oda kopog a cipőd sarka a lakásban, miután párszor átöltöztél.
Mindig friss és lágy volt a reggeli csókod. Az elmenős. Az ébredős száraz volt és figyelmetlen. A telefonod fontosabb volt olyankor.
Amikor elmentél, a macska idejött hozzám, hogy belekapaszkodjon abba, aki nem hagyja el. Hagytam, hogy beüljön az ölembe, ő volt a párna a csuklómnak miközben gépeltem.
Ezt sosem bírta sokáig.
Te miattam kezdtél el sokat túrázni, gyógyult meg a térded, szoktál rá a jógára, kóstoltál bele a sziklamászásba, aztán lettél terepfutó és teljesítménytúrázó. Én miattad kezdtem el reggelente kávét inni. De úgy sosem tudtam, mint te. Minden étel nélkül csak inni egy kávét.
Ezektől az üres kávéktól önálló lettél és kemény reggelente. Határozott és felnőtt. Volt egy külön szerelmem, amit ez iránt a nő iránt éreztem.
Sokszor van, hogy megírok neked egy sms-t, és amikor befejezem, és elégedett vagyok, és küldeném, jut eszembe, hogy ez nincs. Néha már írás közben. Nem tudom, hogyan kell elmenteni a meg nem írt sms-eket.
Kimásolni és elmenteni mondjuk jegyzetként sok lenne. Nyomom a törlés gombot, és figyelem, ahogy először a betűk, aztán már az egész szavak eltűnnek villámgyorsan. Vajon elmenti a telefon ezeket mégis?
Kepzeld, ebedelek.
Futottam, es jol ment! Tokre orulok.
Este csinalunk valamit?
Figyi, arra gondoltam, hogy esetleg
Olyan jo lenne a nyaron
Elugranek piacra ebedidoben, mit vegyek?
Kepzeld, a gyerek otosre áll matekból.
Pupika, csak azt akarom mondani
Nem tudok jól írni sms-t.
A macska az estéket jobban szerette mint a reggeleket.
