Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
Macskákat porig alázni

Macskákat porig alázni

Judák Bence a szerző friss bejegyzései 2015. 05. 22.
A lengyelek Kolorádó-fesztje idén is üt
2019-04-16 22:00:49

Ár-érték arányban talán nincs is jobb lehetőség a régióban a lengyel OFF fesztnél, ahol idén is találkozik

Csókok lefekvés előttre
2016-09-21 13:32:24

Idén már másodszorra jelentkezik nagyobb lélegzetvételű lemezzel a Junior Boys, a kanadaiaknak pedig még mindig

Egy percre elvesztettem magam
2016-09-16 12:25:02

Nem láttuk sem Kings of Leont, sem a Major Lazert, de nagyon jól éreztük magunkat a 2016-os berlini Lollapalooza

Emberies ösztönök
2016-09-07 09:33:51

Novemberi koncertje előtt pont jókor jött a Glass Animals új stúdiólemeze, amin a fiúk megmutatják, hogy

további bejegyzések a szerzőtől »

Régi motorosok és izmosodó szólóelőadók színesítik a tavaszt, és bár a Blur új anyaga egy kissé elkámpicsorítja az embert, a Passion Pit kárpótol majdnem mindenért.

Blur – The Magic Whip
Parlophone/Magneoton, 2015

Arra, hogy mennyire vártam az új Blur-lemezt, nagyjából ugyanaz a válasz, mint arra, hogy mennyire vártam volna egy új Oasis-albumot: semennyire. Damon Albarnékkal persze tudok semlegesem érdektelen lenni, hiszen bár a Parklife vagy a 97-es címnélküli anyag nagyon is jó, viszont bármennyire is kedvelem és örülök annak, hogy jé, manapság még a Trouble At The Message Centert is játsszák, nekem a négyes mindig a britpop-élvonal utolsója volt, és most ezzel így szembesülni, miközben este hazafelé sétálva jegyzetelek, még akkor is elég szörnyű, ha amúgy a Pulpot meg a Supergrass-t tényleg sokkal közelebb érzem magamhoz. Ennek ellenére én őszintén örültem volna, ha a The Magic Whip élvezhetően sikerül már csak azért is, mert kb. az egész internet szerint ez a helyzet - így úgy tűnik, lehet jobb, ha visszamondom az előfizetésem. A korong olyan, mint a legtöbb igazolványképen a mosoly: utálom, mert minek, mert hülyén néz ki, mert senkinek sem jó, és úgyis borzasztó vége lesz, de persze azért megpróbálom, mert mégiscsak, mert hátha. Én a pozitív kritikákból tényleg csak azt hiányolom, hogy miért nem sugallják legkisebb mértékben, legalább egy félsor vagy egy kisujjkörömnyi gondolat erejéig, hogy a korong mennyire unalmas. Hogy nincs rajta egy sláger sem. Hogy ami kedvelhető dal van rajta, az is egy nyafogós ballada. És hogy a Blur az új anti-Spoon, ami úgy játszik fatörzsszerűen száraz gitárpopot, hogy egy hordónyi vízzel sem lehet leöblíteni. A probléma valójában nem ott kezdődik, hogy az anyag mennyire vérlázítóan béna, mert egyáltalán nem az; hanem ott, hogy fogcsikorgatva sem nyújt közepesnél jobbat, és hogy ennek manapság ennyire, de ennyire örülni kell.

75%

Passion Pit – Kindred
Columbia, 2015

Nem gondoltam volna, hogy pont a Passion Pit lesz az a projekt, ami harmadik lemezére kifullad, az albumok fokozódó magabiztossága, valamint a sztori tökéletesen tragikus mivolta alapján ugyanis tényleg a szívemhez nőtt Michael Angelakos szerelemgyereke, aminek friss anyaga, ahogy nézem az összesítéseket, erőteljesen bukdácsol. A Metacritic-en csak egy erőteljes hetest tudott összekaparni, az USA-ban pedig megközelítőleg feleannyian voltak hajlandóak megvásárolni, mint a 2012-es, egyébként sokkoló módon a Billboard negyedik helyéig jutó Gossamert, és mi tagadás, első nekifutásra annyira nem is lehengerlő az anyag, hogy a gonosz előítéleteinken felülkerekedjen. Szerencsére azonban idővel változik a helyzet még akkor is, ha a Kindred lényegében semmi olyat nem villant, amit eddig ne tudtunk volna fejből visszaidézni a diszkográfiából: mániákusan megalomán kompozíciók, Scritti Polittisen cizellált avant-elektropop hangzás, és természetesen nyávogó macskákat porig alázó vokálok szövik át keresztbe-kasul az korogot, én mégsem mondanám, hogy ez a szórakoztatás rovására menne, pedig az összképre már tényleg annyi csillámpor/lakk került, hogy sokszor úgy voltam, ezt lényegében a Fun. is játszhatná, bekrokodilozva. De ha ez az ára annak, hogy remekül szórakozzak hazafelé gyalogolva az Andrássy-n, még a zárószám kezelhetetlen autotune-áradatát is vidáman elviselem.

84%

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Amerika Zene Blur Nagy-Britannia Lemezáru Passion Pit

Ajánlott bejegyzések:

  • A svájci lány és a forró boogie-woogie A svájci lány és a forró boogie-woogie
  • Meditálj a ferences szerzetesekkel! Meditálj a ferences szerzetesekkel!
  • Történetek nagybőgőre Történetek nagybőgőre
  • Oscar-díjas színésznő az új Bieber-klip főszereplője Oscar-díjas színésznő az új Bieber-klip főszereplője
  • Rutinműtét az ötletparadicsomban Rutinműtét az ötletparadicsomban

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr437944368

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

Hallgasd a Kultúrpart műsorát a Trend FM-en! Minden szerdán 16-18h között várunk benneteket!

trendfm_logo_subhead.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. A 10 legütősebb drogos film
  4. Megjöttek a meztelen hősnők
  5. A forradalom egy holland fotós szemével
  6. Meztelenség és anatómia
  7. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

versverseny-banner-2021.png

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard