Bukott politikus és bankár, élő lelkiismeret, improvizáció és kórus a nézőtéren. Nem mindennapi, lényegre törő, és 45 perc után sajnáljuk, hogy vége. Tényleg mindenki Vesztes?

Nem, a néző biztosan nem az. Legalábbis közönség minőségében semmiképp, ezt bátran kijelenthetjük Németh Hajnal műve kapcsán, mely az OFF-Biennále When Art(ist) Speak(s) elnevezésű eseménysorozat keretén belül került megrendezésre az Átrium Filmszínházban. A Vesztes című produkciót a folyamatos improvizáció jellemzi, középpontjában a bukott személy és lelkiismerete közötti belső dialógus áll, melyet a vezető beosztású férfi és titkárnője személyesítenek meg.

A szövegkönyv forrásaként Konrád György A cinkos című műve és Josef Ackermann, a Deutsche Bank volt elnökének 2009. április 2-án adott nyilatkozatának átdolgozása szolgált. A két szereplőt Csereklyei Andrea (szoprán) és Mikecz Kornél (bariton) operaénekesek személyesítik meg, míg a „tömeget” a nézőtérről váratlanul, egyenként felemelkedő, Halas Dóra vezetésével működő Soharóza kórus alkotja.

A rövid háromnegyed órában először a politikust és titkárnőjét, majd a nép álláspontját halljuk egyénenként, ellentétpárokra építve, és csoportosan is. A második jelenetben ugyanez ismétlődik a bankár–titkárnő–nép hármasában, minimális szövegbeli változtatásokkal. A humort sem nélkülöző performansz a hangok erejével hat, az énekesek Bartókra emlékeztető disszonáns stílussal érzékeltetik az ellentmondásokat. A magyarországi premier után Németh Hajnallal, a mű szerzőjével és rendezőjével beszélgettünk.

Németh Hajnal média- és performanszművész a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, kezdetben fotóval, digitális képalkotó eljárásokkal és videóval dolgozott. A 2000-es évektől egyre inkább a performatív műfajok felé fordul, műveiben a színház eszköztárát éppúgy szívesen alkalmazza, mint a könnyűzenét vagy a vizuális kódokat. 2001-ben elnyerte a berlini Bethanien művészház ösztöndíját, 2010-ben Nam June Paik- és Aviva-díjra jelölték. 2011-ben Munkácsy Mihály-díjat kapott, valamint Magyarországot képviselte a Velencei Biennálén. Jelenleg Berlinben él, számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt Európában, Amerikában és Ázsiában.

2012-ben, Berlinben volt a darab ősbemutatója, a hazai közönség viszont csak most találkozhatott először a Vesztessel. Honnan érkezett az inspiráció, hogy éppen most, az OFF-Biennále keretein belül valósítsátok meg ezt a produkciót?

2012-ben fejeztem be a darabot, az első bemutatóját angol nyelven, Berlinben tartottuk. A szövegkönyve megvolt németül és magyarul is, de nem a nyelv, hanem a tartalom miatt volt egyértelmű, hogy szívesen bemutatnám itthon is, csak kellett egy megfelelő alkalom. Közben dolgoztam más darabokon, aztán az előadásról készült felvétel kapcsán jött egy felkérés az OFF Biennálé részéről, hogy valósítsuk meg itt. Eredetileg nem színházra íródott, de erősen reflektál a színpad-nézőtér viszonyra.

Miért pont Konrád György és Josef Ackermann bizonyultak megfelelő forrásoknak?

Itt inkább néhány sor inspiráló idézetről, mint forrásról van szó. Néhány éve olvastam Konrád György A cinkos című regényét. Ebben van egy rész, ahol egy kommunista ideológiákban hívő politikus belső vívódását írja le. Az nem derül ki belőle, hogy egy konkrét személyről, vagy több személy bukásából összeválogatott részletekről szól-e, de igazán inspiráló mondatok vannak benne. Kiírogattam magamnak idézeteket, és amikor már tudtam, hogy mit szeretnék kezdeni az anyaggal, próbáltam ennek megfelelően konkrét mondatokat keresni egy bankár bukásában. Azt ugyan nem tudom, hogy Ackemann hogyan köszönt le a Deutsche Banktól, de rátaláltam egy nyilatkozatára, amelyben egy hipokrata szöveget adott elő a krízissel kapcsolatban. Innentől már tudatosan kerestem a Konrád regényből kiválasztott mondattöredékek párhuzamait. Megvolt az ötlet, hogy ezeket egy belső párbeszéddé írom át, amit az illető a saját lelkiismeretével folytat. Erre a szerkezeti szálra fűztem fel az idézeteket, illetve egészítettem ki saját szövegeimmel. A kórus részeinél nem használok idézeteket, illetve egy sor van Konrád könyvéből, a „Sokan vagyunk ilyenek a földön, úgy élünk, mint kiöregedett sportolók”, illetve a polgár-forradalmár pozíció szembeállítása, mint alapgondolat.

Miért pont a performansz műfaját használod legszívesebben ilyen jellegű produkciók létrehozásához?

Mert esetemben a performansz szabadon kombinál formai elemeket. Részben alkalmazza a színház eszközeit, egy koncertre is hasonlít, de nem egyesíti a műfajokat, inkább csak megidézi, használja azokat. Most ezt az élő műfajt találom egy izgalmas, sokoldalú és szabad kifejezési formának. 2011-ben, mikor a Velencei Biennáléra csináltam a Crash felvételeit operaénekesekkel, kifejezetten videóban gondolkodtam. 12 különböző felvételi helyszínre mentünk el, ahol az énekesek improvizáltak. Nem volt közönség, minden a kamerának lett előadva, és már akkor éreztem, mennyivel izgalmasabb lenne az egész produkció élőben. Azóta minden ilyen performanszról készül ugyan egy felvétel, de sokkal jobban fókuszálok az élő előadásra, ahol a közönség jelenléte meghatározó.

Berlinben élsz, de sokat vagy Magyarországon, mik a terveid?

Gondolkodtam rajta, hogy többet leszek itthon a közeljövőben, de ez sok mindentől függ. Például nagyon szívesen megcsinálnám hazai tartalommal átdolgozva a Munkadalt, azt a kísérleti musicalt, amit tavaly mutattunk be Rómában a Teatro Valle Occupatoban. Ez is egy „ellenmunka”, olyan értelemben, hogy részben ellene megy a musical formai megkötéseinek. A munkanélküliségből kiindulva olyan kérdéseket feszeget, hogy mit jelent ma a munka, mint fogalom. A szociális problémákon túl milyen kérdéseket vet fel a helyzet, ha valakinek nincs munkája, mi az élet értelme vele vagy nélküle? Jól sikerült a római előadás, de egy kicsit vázlatszerű lett, szeretném a jövőben jobban kidolgozni.

A Vesztes két végletet jár körbe, közel azonos szöveggel, valamint bemutatja, hogy mindkét út bukáshoz vezet. Ha így van, mi lehet a megoldás?

Nem ajánlok megoldásokat, inkább kérdéseket vetek fel. A megoldás individuális, épp ezért valószínű, hogy az a mással azonos - önazonos ellentétben keresendő.

Az OFF-Biennále független, kortárs kezdeményezés, mely április 24-én vette kezdetét 150 hazai és külföldi alkotóval, 135 helyszínen, 500 önkéntes részvételével.

További információk az esemény oldalán és Németh Hajnal honlapján érhetők el.