Mondta reggel Attilának, hogy reméli, ez a zsebfrigid nem lesz bent ma, és végre lesz egy nyugis napja, mert postára is ki kéne szaladni.

Attila hajnalban egészen közel leheli az arcába, hogy figyeljen már, a pajzsmirigygyógyszere, de hogy ilyenkor azt csinálja, hogy morog, meg nyűgös, meg felkelti őt is a leheletével, pedig tudja, hogy tizenkétórázik és érzékeny a melegfrontra. Aztán halálba froclizza azzal is őt az Attila, hogy mért nem kocog. Hát tudja, ki kocogjon még zárás után, hazamenés meg főzés meg kisbaszom után, örül, hogy van luk a sejhaján, mégiscsak a buszon ül, hát hogy mondja, na, még így rá is árnyékolja kézzel a száját tölcsérszerűen a telefon beszélőkéjére. Hát mit mondjon még neki, jaj, nem is tudja, vagy igen, ezt még, hogy van ez a szomszéd például, tök vékonyak a falak, hiába volt az önkormányzatilag támogatott hangszigetelés, minden reggel hallják, hogy veszekszik a fiával, mert az hajnalig bulizik, az anyja meg nem bírja se pénzzel, se idegrendszerrel, meg az unokaizéjééknek lett ez a vállalkozásuk, és nem mondják el, mennyi a forgalom, és szóval szavát ne feledje, úgy veszekszik ez a nő a fiával, mintha ettől, hogy az unokabigyóééknak van pénzük, nekik egyenesen kevesebb lenne. De mondjuk ez ilyen mindenhol, suttogja hangosan, a pénz, vagyis inkább annak a hiánya csak erőszakot szül, és ezt nap mint nap tapasztalja ő is. Amikor pölö náluk kasszazárás van kint az utcafronti üzletben, sziszegi bele a kezével formált tölcsérbe, el kell fordulniuk, nem tudják, mennyi a vége tisztán. Lehet arrébb menni, sipákolja ilyenkor az idegesítő hangján a Reni. Mondta reggel Attilának, hogy reméli, ez a zsebfrigid nem lesz bent ma, és végre lesz egy nyugis napja, mert postára is ki kéne szaladni, akar sorsjegyet is venni, nem mintha bármi, de hát érti, hátha lenne egy kis kiegészítő kaparós jackpot az esküvői vacsorájukra például, ha már végülis úgy döntöttek, hogy két gyerek meg hat és fél év után végre összeházasodnak. És amúgy az Attilának új kocsija van, céges, nem egy nagy cucc, ronda a felfestése is, a főnöke valahogy okosba fújatta le, viszont a két gyerekülés az simán belefér, hétvégén már ki is próbálták. Kimentek strandolni a bányatóra, a gyerekek nagyon élvezték, hálistennek értelmesek, meg lehet nekik magyarázni, hogy figyeljetek, apátok keményen dolgozik, de nem kisember, forgóajtós strandra gofrival ugyan nem futja, viszont a benzint az apa cége kifizeti, és ők hót megértik, hogy ez jó, ennek örülni kell. Kalózosat játszanak. A Norbi szája szombaton felszakadt, de erős gyerek az, hazafelé már csak a homokkal összetapadt karcolás látszott. Elalszanak hátul az olcsó pálcikás jégkrémmel is, csak legyen hely vasárnap a parkolóban a bejárattal szemben megállni, mert az már inkább macerás. Viszont most le kell szállnia, és közben kapaszkodnia is kell, úgyhogy most szép napot, vonzza be a pozitív energiákat, ha teheti, mert amúgy is olyan sok a szmog meg a lehúzó gondolat mindenfelé, hát vágja, nem? Ő ugyan nem mozog, de legalább képes fejlődni karmailag, az Attila szerint is, akivel szintén ingyen tud beszélni, meg issza ezt a dúsított vizet, amit a benzinkútnál göngyölegben most akciósan hirdetnek, majd nézze meg a reklámújságban, de ne abban, amit a közös gyűjtőbe dobnak, hanem abban, amit a postaládákba szoktak. Meg majd még délután felhívja még egyszer, hogy nyert-e a kaparóssal, és majd meséljen már ő is, mert így ingyen biztos lenne neki is mit, még ha amúgy nem is mondaná, ő sem tud rendesen beszélni most a buszon, mert mindenki hallja, de hát itt ez az egymás közti izé, hát nehogymár ne mondja el ő is, hogy mizujs, meg merre hány méter, ha már egyszer ingyen van, akkor majd beszélnek később rendesen, mert ezt így ilyenkor nem lehet, hát mondja, hogy nem, viszont majd beszkennereli kávészünetben a meghívókat, hogy ő is lássa, milyen lesz, és akkor majd arra is rákérdez, na csók.