1913. június 22-én, vagyis 102 évvel ezelőtt született Weöres Sándor, Kossuth és Baumgarten-díjas magyar költő, író, műfordító, irodalomtudós. Az évforduló alkalmából rá emlékezünk.
A Tünet Együttes június 22-ére, Weöres Sándor születésnapjára közös csillagböngészést szervezett a Városligetbe, miután idén mutatták be a költő, Az éjszaka csodái című verséből készült összművészeti előadást a Trafóban.
A Kultúrpartnak is különleges oka van rá, hogy Weöres Sándort köszöntse születésnapján. Január 22-én, a Kultúrpart hetedik születésnapján ugyanis eldőlt, melyik magyar vers utazik a Puli űrszondával a Holdra. A kiélezett versenyt egy Weöres mű részlete nyerte. A teljesség felé c. kötetéből, a Szembe-fordított tükrök c. versből származik a két sor, amit majd a Holdon helyezhet el a Puli űrszonda:
„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”
A Kultúrpart Produkció keretében társulatunk 2014. január 22-én mutatta be a Művészetek Palotája Fesztivál Színházban legújabb 90 perces gyermek produkcióját, a Weöres Sándor Rockandroll-t. Az előadás a Weöres emlékév lezárása okán született, ez egyben a költő halálának 25. évfordulója is volt. A darab Weöres Sándor azon szövegeiből építkezik, amelyeket mi is sokszor hallottunk gyermekkorunkban, és a mai napig ismerősen csengenek a fülünkben. Az ismert sorok új ruhát öltöttek, a kiváló zenészek igazi rocksztárrá változtatták Weöres Sándor szelíd figuráit. A zenekari részek kiegészítéseként 2 táncművész teszi még színesebbé az előadást. Az átváltozó-művész táncosok pillanatok alatt képesek a világ legkülönfélébb népeit és kultúráit a színpadra varázsolni, és megmutatni, hogy valójában nem is különbözünk egymástól annyira.
„Itt van minden nemzet apraja-nagyja, szabadon gyakorolva faji, nemi, etnikai, vallási meggyőződését. Álompolgári ismeretek alapfokon, a flóra és fauna, tűz, víz, föld, levegő, az éltető négy elem mellett.” - Novák Péter
Weöres Sándor igen korán, már 14 évesen vidéki lapokban publikált, 19 éves korára pedig már országszerte elismerték sajátos hangú, bravúros költő művészetét. A Vas megyei Csönge nevű faluból – ahol akkoriban épp a tanulmányait folytatta – postán beküldött egy bizarr képekkel, kitűnő rímekkel és meglepő gondolattársításokkal tarkított költeményt a fiatal írókat, költőket maga köré csoportosító Névtelen Jegyző nevű budapesti folyóirathoz. A verset azonnal közölték. Ekkor figyelt fel rá először Babits Mihály. Ennek a bemutatkozó kis műnek A macska volt a címe, a hízelgő állat monológjában a gazdáját dicséri mély áhítattal. A refrénként visszatérő sora: „Kilenc mély bók a nevének” később irodalmi körökben tréfás köszönési fordulat lett. 1931-ben elküldte néhány versét Babits Mihálynak, a Nyugat című folyóirat szerkesztőjének. A lap fennállásáig (1941) 64 verse jelent meg a Nyugat hasábjain.
Kortársai hamar megszerették a költőt. Alacsony termetével, különös, kicsit éneklős hanghordozásával, szerényen mosolygó arcával, váratlan ötleteivel és már fiatalon is meglepően nagy és széles körű műveltségével együtt egész lényében volt valami nagyon kedves mesealak-szerűség.
Egyetemi tanulmányait csak 20 éves korában kezdte meg. Egymás után – olykor egymás mellett – volt jogász, földrajz-történelem szakos tanárjelölt, filozófia–esztétikahallgató. Közben elsajátította a legkülönféle nyelveket: a modernek és klasszikusok mellett például középfelnémetet, hogy eredetiben értse a Nibelung-éneket, vagy amikor később óindiai szövegeket fordított, beletanult a szanszkritba is.
Az irodalom akkori illetékesei azzal az indokkal tartották távol 1951 és 1956 között az irodalomtól, hogy „formalista”. Sok írót felháborított Weöres kirekesztése, de aki ellene szólt, süket fülekre talált. Feledhetetlen, hogy egy ízben az Írószövetség egyik taggyűlésén Trencsényi-Waldapfel Imre, a klasszika-filológia nevezetes tudósa és az ókori költészet kitűnő fordítója, Weöres Sándor jó barátja volt, ezeket a szavakat mondta: „Higgyétek el, elvtársak, nagyon sokan, akik ma harcos kommunistáknak látszanak, már harcos reakciósok lesznek, amikor Weöres Sanyi még mindig megbízható, politikához süket formalista lesz”. Ezekért a sajátosan védő szavakért egy rendkívül rossz költő fegyelmi kért a neves professzor ellen a pártfegyelem megsértéséért és a formalisták dicsőítéséért. (Még jó, hogy a pártvezetőség úgy tett, mintha ezt a javaslatot nem hallotta volna meg.) Annyi tény, hogy 1950 és 1956 között Weöres-vers nem jelenhetett meg. Ezután következett a közben írt költemények nagy gyűjteménye, A hallgatás tornya. Ettől kezdve pedig a költőnek rendíthetetlen helye volt élő irodalmunk élvonalában.
Civilben könyvtársként dolgozott. Pécs és Székesfehérvár után Budapestre költözött, ahol az Országos Széchényi Könyvtár, majd a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa volt. A fővárosban ismerkedett meg feleségével, Károlyi Amyval. A költőnő életének kiegészítő társa, munkatársa, és főként kaotikus mindennapjainak üdvös rendben tartója volt.
1970-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, a vele járó pénzösszeget azonban nem vette fel, hanem Pásztor Béla költő emlékére díjat alapított belőle. Ugyanebben az évben jelent meg először angol nyelvű versválogatása Edwin Morgan fordításában, amelyet egy évvel később a német Suhrkamp Kiadó által készített Der von Ungarn című kötet követett.
Weöres Sándor 1989. január 22-én, 76 éves korában hunyt el. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Forrás: Literatúra.hu
