Csodát láthatott hétvégén a Káli-medence szélén megbújó faluba ellátogató fesztiválozó. Az első alkalommal megrendezett Salföldi Dalföld lenyűgözte közönségét.
A környékhez valamilyen módon kötődő – vagy arrafelé élő, esetleg rendszeresen visszalátogató – művészeket hívott össze egy vérbeli és autentikus örömzenélésre Salföld. A magyar Toscana – hallhattuk nem egyszer erről a vidékről, de hagyjuk a kliséket. A páratlan természeti adottságokkal megáldott és gazdag kulturális örökséggel rendelkező balaton-felvidéki táj jócskán kiérdemelte magának a kitüntetett figyelmet, nem kell holmi hasonlítgatásokba, méregetésekbe bocsátkoznunk.
A június 19-én pénteken kezdődő és három napig sok csodát és örömzenét kínáló fesztivál első napján Sebestyén Márta és a Hungarian FolkEmbassy mellett Balogh Kálmán cimbalomművész lépett fel Bede Péter szaxofonossal. Balogh Kálmánt többféle formációban hallhatta már a közönség, például Lukács Miklós cimbalmossal együtt, de a mostani felállás, a szaxofon és cimbalom párosítása, sem tűnt ördögtől való dolognak, nagyon különleges, egyedi harmóniákat sikerült megszólaltatniuk a zenészeknek. A salföldi szabad ég alatt cigánymuzsika és bolgár népzene keveredett a hideg levegővel és a közönség fel-feltörő tapsviharával, lelkes éljenzésével.
A második nap különlegesen indult, a hajnali rigófüttyöt Szalai Péter „Hajnalhasadás” című tabla-koncertje kísérte, s nem csalódott, aki a reggel öt órás kezdéstől nem visszariadva kilátogatott a Majorba és meghallgatta a „naphívogató” előadást.
Délelőtt Ifj. Berecz István rögtönzött táncházjelleget öltő foglalkozására szépen összegyűlt a kis közönség, a gyereksereg hamar Berecz varázsa alá került. Ismét megbizonyosodhattunk arról, hogy a népzene iránti érdeklődés nem csökken a legfiatalabbak körében sem. A délelőtti-délutáni órák egyéb gyerekfoglalkozásokkal, népi játékok készítésével, fotókiállítással, a salföldi kopjások bemutatójával teltek el, majd este, a katolikus szentmisét követően Domonkos Máté harmonikus és bensőséges gitárszóló koncertjét hallgathattuk a templomban.
Este a Dresch Misi Vonós Kvartett fergeteges koncertjét élvezhették a fesztiválozók, Dresch Mihály nem egyszer kivált a közös muzsikálásból és egyszemélyes színházat produkált: énekelt, hangszerről hangszerre váltott, az igényes népzene és egy kedélyes falusi esküvő hangulatát idéző egyórás műsor azt hiszem, mindenki számára maradandó élményként szolgált.
A rendezvény harmadik napján az erdőben található Pálos Kolostorrom épen maradt, gótikus tömbjei között, a boltívek fedezékében rendezett koncert a középkor világába röpítette a látogatókat, s ehhez az erdő és a több száz éves kolostor falai külön misztikumot kölcsönöztek. A Tallabille és Navratil Andrea akusztikus koncertjét belengte valamiféle jóleső megérkezés-megtalálás-hangulat, amolyan inspiráló ihletettség.
A fesztiválon a zenés és szórakoztató műsorok mellett a komoly témák sem maradhattak el. A különböző helyszíneken zajló FolkEmbassy-Kertem Szabadegyetem előadásai között a legaktuálisabb kérdéseket feszegették a részt vevő vendégek a környezetvédelemtől a keresztény Európa problémakörén át a Kilencek költőcsoportig. De nem csak szellemi frisstőkkel szolgált Salföld, a látogatók sem maradtak étlen-szomjan, a felállított bódéknál bárki megkóstolhatta az adalékanyagoktól mentes, tiszta hazai húsból készült Szomor Húsüzem szürkemarha és bivalykolbászait, s külön meg kell jegyeznünk, nem a fesztiválokon megszokott túlárazás, hanem megfizethető étel-ital jellemezte a kínálatot.
A szervező, Rosonczy-Kovács Mihály – aki egyébként az összes műsornál jelen volt és konferált, sőt hegedűt is láthattuk a kezében – elmondta, mindenképp tervezik a folytatást, és az első alkalomból levonva a továbblépéshez szükséges tapasztalatokat jövőre ugyanitt megtartják a reményeik szerint hagyománnyá váló rendezvényt s ugyanígy számítanak az érdeklődőkre. Nem kis dicséret illeti – a Bíró Gombos Alapítvány és a társszervező FolkEmbassy vitathatatlan érdemei mellett – Rosonczy-Kovácsot, a rendezvény profin és zökkenőmentesen zajlott, jól felvette a pörgős és lendületes ritmust, a messzeföldről érkezett vendég ennek köszönhetően egy mindig más tájakat megmutató perpetuum mobile ringlispílben érezhette magát.
Összességében kijelenthetjük, az első Salföldi Dalföld Fesztivál kiállta a próbát. Családias, jó hangulatban telt rendezvényt sikerült a szervezőknek összehozniuk, s ami még ennél is fontosabb, most igazán jó és felemelő érzés volt magyarnak lenni Európában. Zárszóként idekívánkozik a jól ismert Weöres-citátum kicsit másképp: Alattad a föld, fölötted az ég, Salföld a létra.
