Egy férfi sem főzött neki még ilyen rendszerességgel. Most ugyan nem volt benne hús, a paradicsomszósz is kevésnek bizonyult, de nem vette személyes sértésnek.
Reggel a zebránál azon gondolkodik, hogy mit fog mondani, ha bemegy a pékségbe. Miközben ezen gondolkodik, leülteti a kutyát, és azt mondja neki az ül vezényszó helyett véletlenül, hogy jó reggelt. Mi van, ha megbolondult, gondolja a zebránál hunyorogva, vagy ami még rosszabb: ha nem bolondult meg, de mindenki más azt hiszi, hogy igen. Például akik hallották, amint köszön a saját kutyájának utasítólag. Ki az a hülye, aki ilyet csinál. A hangsúly legalább stimmel. A kutya leül.
A biztonság kedvéért most nyitva van egy hivatalos Word dokumentum, azt nézi meredten, abba ír. Az irodában ülő másik hat ember közül senki nem gyanít semmit, ha azt látja az ő monitorjára nézve jó nagy betűmérettel, hogy: ha az adózó iratai hiányosak vagy rendezetlenek, illetve nyilvántartásai pontatlanok vagy hiányosak, és így az adókötelezettség megállapítására alkalmatlanok, az adóhatóság megfelelő határidő tűzésével kötelezi az adózót, hogy iratait, nyilvántartásait a jogszabályokban foglalt előírásoknak megfelelően rendezze, pótolja, illetőleg javítsa. Azt már nem látják, hogy: nem igaz, hogy a szeretet nem kiabál.
Nem igaz, hogy a szeretet nem kiabál. Tüzes vason kéne megperzselni azt a hülyét, aki kitalálta, hogy a szeretet nem türelmetlen, a szeretet nem kér, meg hogy a szeretet halk. Egy nagy büdös francot az. Hangos, ordító, kérlelhetetlen, mint az apja volt, amikor a hideg zuhanyt a szemébe folyatta, hogy megmondod, kinek az ötlete volt benyomni a tévé összes gombját egyszerre, vagy kilógatom a rühes macskádat a negyedikről, aztán mégsem lógatta ki sosem, sőt kapott mindig valami édességet is, miután kizuhanyozta magából a dühöt, rajta.
Az övék az L-alak utolsó irodája, minden reprezentációs maradék náluk landol. Van egy kartondoboz-kupac az iroda közepén, kerülgetik egy ideje. Most átjön a marketinges fiú, kibontja sniccerrel, és szemérmesen kivesz belőle egy üveg bort, rendezvényről maradt, senkinek nem kell már, fröccsnek jó lesz. Hát akkor kivesz belőle ő is egy üveggel. Tokaji parasztvakítás, ötéves félszáraz fehér, több doboznyi maradék. Hiába bont fel több dobozt, mindben ugyanaz a hat darab karcsú zöld üveg áll. Biztos, hogy ingyen hozzájuk vágta valaki. Szívja fel magát benne az ingyenélés, kivesz még egy üveggel, beleállítja a vászonszatyor két végébe, hogy ne koccanjanak egymáshoz. Az ügyfélszolgálatról kér széles szigszalagot, a többit visszaragasztja. Biztosan rossz lesz. Közéjük feszíti az üres műanyagdobozt, amiben reggel az ebédet hozta. Közben rángatja az ideg a bal szemhéját, egészen mintha kacsintana. Már most rossz, pedig még el sem sétált vele az L-alak összes irodája és a recepciós pult előtt.
Egy férfi sem főzött neki még ilyen rendszerességgel. Most ugyan nem volt benne hús, a paradicsomszósz is kevésnek bizonyult, de nem vette személyes sértésnek. Ha lehet szerelmesen mosogatni, akkor a férfi ebben is verhetetlen. Van mit enniük, boldogok, teraszon napoznak, ő meg kiabál vele. Minek ennyit kiabálnia, minek ennyit merengeni üveges szemmel a semmibe, nyeli befelé a fűrészporos, száraz önsajnálatot parmezánnal. Minek ilyen csúnyán, hangosan szeretni. Mit tud ő arról, hogy elfogadni, utálja magát az irodai közegben szinte könnyekig. Átlag négypercenként pingel a rozsdás irodai mikró, lassan mindenki végez, ő meg arra gondol közben, hogy az a bor biztosan rossz lesz. Miért nem tud csendben maradni.
Magyarországon a bizonyítási rendszer nem kötött, így az alkalmazható bizonyítási eszközök teljes köre nincs meghatározva. Bármi, ami az adott esetben a releváns tényt bizonyítja, alkalmas lehet, nyitja meg gyorsan, mert a főnöknő mögötte áll. Kézmosáskor leveszi a matt ezüstgyűrűt a fényes karimával, mert fél, hogy elhagyja. Szárazon pont jó a méret, de a szappantól és a mosogatószertől annyira csúszik, hogy veszélyes. Eljegyeztek, kérdezte egy kutyás a parkban a jóreggelt után nem sokkal, ő meg csak bárgyún vigyorgott, és a kisujja tövével megsimogatta a gyűrűsujján a gyűrűt.
Most öt óra, lépdel le a két üveg borral óvatosan az irodaház lépcsőjén. Jó reggelt, mondja távozóban véletlenül a recepciósnak. Tessék, mi van, ha megbolondult. Mi van, ha tényleg nem tud uralkodni az indulatain, és egyszer ki akarja lógatni ő is valakinek a kutyáját, macskáját, gyerekét a negyedik emeletről. Fél, hogy nem fogja ott várni. Szorítja, csak szorítja a két izzadt ujja közt a harmadik izzadt ujján a matt ezüstgyűrűt.
