Páratlan hangulatú koncert lesz gyönyörű kulisszák között: Július 11-én este a Kozma Orsi Quartet foglalja el a margitszigeti Jazzy Towert.

Milyen koncertre számíthat a közönség?

Az alaphangulat – a gyönyörű környezet a Margitszigeten – adott. Még sosem játszottunk ott, így van bennem némi izgalom. Biztos, hogy a hely hangulata meg fogja határozni a mi hangulatunkat és játékunkat is, de alapvetően a zenénk nagyon hallgatható, dinamikus, kicsit romantikus, kicsit szélsőséges vokális jazz. A repertoár főként Hárs Viktor basszusgitáros és Cseke Gábor zongorista szerzeményeiből áll, de van néhány feldolgozásunk is. Három lemezanyaggal büszkélkedhet már a zenekar. A legutolsó lemezünk, a Soulprints egy bő féléve jelent meg, és ennek az anyaga fogja a margitszigeti koncert gerincét adni. Emellett hallható lesz néhány szám az előző két lemezünkből is, és olyan dalokat is elő fogunk adni, melyeket már nagyon rég nem játszottunk.

Jazz+Az, Cotton Club Singers, szólókarrier, Kozma Orsi Quartet, koncertek, musicalek. Sokféle arcodat láthattuk már, van igazi?

Mindegyik esetben a saját arcomat mutattam, hiszen én ezeket a projekteket nem próbálkozásként éltem meg, hanem inkább lépcsőfokok voltak az önmagam megismerése felé vezető úton. Önmarcangoló típus vagyok, mindig feszegettem a saját határaimat. Az említett formációkban próbáltam rájönni, ki is vagyok valójában, milyen is a hangom. De visszatekintve úgy gondolom, hogy mindig is birtokában voltam a saját hangomnak, csak ahogy idősödöm, különböző hatások érnek, ez a hang is egy kicsit mindig változik. Élvezem ezt a játékot, a tanulást, azt, hogy új oldalaimat fedezhetem fel. Nézzük például az anyaságot: ez is egy új tapasztalat, amelynek segítségével még több érzelemmel gazdagodik a hangom.

Honnan jött a mostani formáció, a Kozma Orsi Quartet ötlete?

Igazából nem terveztem ezt a zenekart, hanem az élet hozta össze. Nem is erőlködtem azon, hogy mi legyen a nevünk, ezért egyszerűen csak Kozma Orsi Quartet lett. Ez egy nagyon jó csapat, kedveljük egymást mind szakmailag, mind emberileg, ennek köszönhetően régóta és jól működünk együtt.

Az éneklés mellett számtalanszor feltűntél már színpadi szerepekben is. Valahol Európa, Dzsungel könyve, Brecht Koldusoperája, Űrzrínyiász. Elég más műfaj, hiszen ha valaki meghallja a neved, akkor valószínűleg az ugrik be neki elsőre, hogy jazz-énekesnő vagy.

Igen, talán azért, mert a Jazz+Az-ban is ott volt a jazz szócska, és a Cotton Club Singersben is swinget énekeltünk. De eredetileg színésznő szerettem volna lenni, így kerültem a musical világába, ahonnan egyszer csak a Jazz+Az-ban találtam magam. Amikor annak vége lett, pár hónap múlva hívott László Boldizsár a csapatába. Soha nem gondoltam volna, hogy egy swing együttesben fogok énekelni. Lényegében sodródtam az eseményekkel, nem nagyon hallgattam a Cotton Club Singersig jazzt, inkább Michael Jacksont, könnyűzenét, egy időben metált. Nem végeztem jazz-konzit, abszolút autodidakta módon tanultam a műfajt. Nincs is az az igazi, autentikus jazzes hangom, és soha nem is erőlködtem azon, hogy legyen, egyszerűen csak a saját hangomon énekeltem. Próbálom a produkcióinkba belevinni azt, amit én gondolok a jazzről, ami izgat benne: a műfaj játékosságát, ami az improvizáció lehetősége. Az egész egy nagy örömzenélés számomra, éppen ezért nagyon jól érezem magam benne.