Kerek számot ünnepel a Ghymes Fesztivál, melynek tíz éve része az irodalom, a színház, a tánc és a zene. Szarka Gyula és Tamás évről évre a legjobbak közül válogatnak.
Július 4-én, a fesztivál második napján mutatták be Farkas Ottó legújabb, A hanvai pap hamvai című kötetét. „Gyűjtésből írok. Úgysem találnék ki jobb sztorit, mint amit az élet produkál. Meg akartam írni a Zichy család történetét. Bemutattak az utolsó Zichy grófnak, de a gróf meghalt, mielőtt beszélgethettem volna vele. Akkor a grófot bemutató személy mondta el a maga történetét. Kérdeztem, miért most vállalkozik a mesélésre? Erre azt mondta, meghalt a neje, végre elmesélheti nő-kalandjait”- meséli az író.
"A mostani kötet Tompa Mihály református papról, költőről szól. Igó Ádám bácsi történetei ezek, akinek az édesapja suszter volt és a boltjában gyűltek össze ezek a mesék. Tompa Mihály nagytermetű ember és könnyen haragra gyúló természet volt. Történt egyszer, hogy látta, hogy a lova egyre soványabb, a zab fogy, a Péter lovász disznaja meg hízik. Összekülönbözött ezen a lovásszal, de mire tettlegességre került volna sor, Tompa így szólt: Péter, nem ütlek meg, mert pap vagyok. Üsd meg magad!” - mesél a könyv kapcsán a szerző.
A kötetbemutatót a szintén szlovákiai magyar Gál Tamás színész Villon estje követi. Gál vérbeli és vérbő Villon, Megáldva és leköpve mindenütt című estje teltházas. Az est után a színésszel beszélgettem.
„Hetényben élek, de játszom Debrecenben, Sopronban, Veszprémben, Miskolcon és Budapesten a Szkénében. Van egy saját társulatom, a Csavar Színház. Molnár Xéniával, Kiss Szilviával, Lakatos Róberttel és Mester Lászlóval dolgozom együtt. A társulatnak tizennégy előadása van, a legújabb az Ibusár.”
A koncert előtt a fesztivál céljáról Szarka Gyula mesél. „Szerettük volna, hogy legyen egy jó hétvége, érezzük jól magunkat. Akartunk egy fesztivált, ami a mi ízlésünket tükrözi. Színházat, irodalmat, történelmet és sok jó zenét akartunk. Sok színész, zenész társunk van, mindig a nekünk tetsző társművészeket hívjuk meg. Szerettük volna, hogy legyen egy nyugis fesztiválunk.”
A kezdetekre Gyula így emlékszik vissza: „A Ghymes együttes története egy fesztivállal indult. A Nyitrára jártunk főiskolára és 1983-ban az ottani ifjúsági táborban játszottunk először. A kollégiumban kezdtünk el zenélni. A kezdetektől fogva autentikus népzenét játszottunk. Erdélyi, felvidéki népzenét. Megérintett a közép-európai muzsika, a Kárpát-medence zenéje. Néhány év után felmerült, hogy saját dalokat is kéne játszani. Az első saját fesztiválunkat a Felvidéken tartottuk a Garam partján. Nem volt áram és víz, mostohák voltak a körülmények. Itt, a Szent György-hegyen nyolc éve vettem egy borospincét. Elmentem Tapolcára az önkormányzathoz az ötlettel, és lelkesedtek érte. Gyönyörű a helyszín. Jól érezzük itt magunkat.”
Közben megérkezik Szarka Tamás. Leül közénk és bekapcsolódik a beszélgetésbe. A szövegírásról, alkotói folyamatokról és a fesztiválról faggatom. „A verzéket alvállalkozásba adom ki, csak a refréneket írom én.” - nagy nevetés - „Van a dalszöveg. Ez ipari termék. Arra való, hogy a slágereket meg lehessen énekelni. Nálunk ez nem így megy. Vagy verset írsz, vagy nem. Mindketten írunk dalokat. A verseket én írom. Egymás munkáit feltétel nélkül hallgatjuk meg. Egy halvány megjegyzés már sértésnek számít. Elfogadjuk egymás munkáját, világát."
"Alapvetően Gyula találta ki a fesztivált, az ő gyermeke. Szerintem paradicsomi állapotok vannak itt. A bor hideg, bent Villon szól. Addig lehet ezt művelni, amíg fel nem jön a Nap”- meséli Tamás a fesztiválról.
A helyszín valóban gyönyörű. A Szent György-hegy Sárkányvölgy nevű részén a színpad körüli félkör-ívű földnyelven ücsörögve a Káli medence vulkanikus tanúhegyeiben gyönyörködhet az ember. Elkezdődik a koncert, közben a hegyek mögött felbukkan a Hold. A különleges zenét hallgatva és Nyári Ödön helyi borász hűvös borát kortyolgatva az emberben tudatosul, hogy a 11. Ghymes fesztivált sem fogja kihagyni.
