– Mi ennek a neve? Ormhassel. Ez sokkal szebb – mondja a férfi.
– De ez a Gurli pont fele annyiba kerül – válaszol a nő.
– Lehetne az – kezd bele vidáman a férfi, miközben tolja a kocsit az áruház labirintusában –, hogy a világon mindennek megtaláljuk az ikeás nevét. Az Ingolhassen márkanevű nyárvégi napsütés például. Ilyeneket mondanánk, hogy holnapra egy Sunkistor zápor várható, de lesz egy mítingem, ahol kapok pár Hüldinglan dicséretet. Tegnap láttam egy olyan szőke csajt! Na! Milyen volt? Torsionel. Ú, azok jók.
A férfi röhög a saját agymenésén. A nő lefelé mosolyog egy kicsit, úgy mondja:
– Vicces lenne.
– Még szeretnék két kinyithatós széket. Meg egy asztalt – mondja a nő.
– Oké, menjünk, nézzük meg!
– Egy ilyen is kell! – mondja a nő és elvesz egy vágódeszkát a konyhai kiegészítők közül.
– Tényleg. És fűszertartó.
– Az majd később. Most nincs annyi pénz.
A férfi néha megsimogatja a nő vállát vagy a karját.
A hálószoba-részlegnél járnak.
– Ó basszus ágynemű is kell. El is felejtettem.
– Tényleg.
– Milyet vegyek?
– Mindig a gyerekmintásak a legjobbak.
– Igen. A múltkor is olyat vettünk.
– De azt, amin a Répa Karcsi van meg a Zeller Zoli, azt el is viheted.
A nő megáll és a férfire néz.
Könnyes a szeme.
A férfi megöleli a nőt. Most is azt érzi, mintha csak egy icipicit túl magas lenne hozzá. Meg nagy.
Elengedik egymást.
– Figyelj, a székeket és az asztalt én fizetem.
– Cuki vagy. Köszi.
– Eszünk hot-dogot?
– Aha!
– Kérsz az enyémre olyan hagymát? Tudod. Én hozok körtés cidert neked is. Jó?
– Hideget.
– Persze.
– Ez a legjobb megoldás – mondja a férfi. – Nem húzhattuk tovább. Harminchárom éves vagy. Öt évig tulajdonképpen kibasztam veled.
– Igen, tudom – válaszol a nő. Sírós a hangja.
– Ez egy esély. Megvan a szuper lakásod. Minden rendben lesz.
– Igen, tudom, de annyira. – A nő nem fejezi be a mondatot.
– Tudom. De nem kell félni.
– Igen. Tudom.
– Egyszerűen én nem tudtam jobban – mondja a férfi, de nem tudja befejezni a mondatot.
– Tudom.
