Augusztus 6-án és 9-én világhírű énekesekkel a főszerepben mutatják be a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Puccini egyik legkomorabb és egyben a legnépszerűbb operáját, a Toscát.

Bár nehezen született meg, a Tosca tagadhatatlanul Puccini egyik legfontosabb műve. Megérte tehát a sok munkát, amit mi sem igazol jobban, mint hogy a mai napig ez a világ egyik leggyakrabban játszott operája, melynek címszerepe az egyik legkedveltebb szopránszerep.

A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon augusztus 7-én és 9-én mutatják be Puccini Toscáját. Az előadás különlegessége, hogy a főszerepeket külföldi énekesek alakítják, akik a Budapesti Nyári Fesztivál meghívására először mutatkoznak be a hazai közönségnek: Toscát Béatrice Uria-Monzon francia szoprán, Cavaradossit pedig GiancarloMonsalve chilei tenor énekli. A Magyar Állami Operaház zenekarát Kesselyák Gergely vezényli.

Nehéz múlt, fényes jövő

Giacomo Puccini ugyan máraz első pillanatban is látott fantáziát VictorienSardouLa Tosca című, 1887-ben írott drámájában – állítólag azt mondta rá a neves zeneszerző, hogy „se nem túlméretezett, se nem rafináltan látványos, s arra sem nyújt alkalmat, hogy szokás szerint túlzenésítsék” –,mégis visszautasította a megzenésítés ötletét. Mindaddig nem is tért vissza hozzá, míg tudomására nem jutott, hogy Giuseppe Verdit és Alberto Franchettit is foglalkoztatja a megzenésítés ötlete. Többszöri nekifutásra végül sikerült megszereznie a jogokat a szerzőtől. Utána azonban ismét bizonytalanná vált, hogy Puccini lesz-e az, aki megzenésíti Sardou drámáját, ugyanis a zeneszerző nekikezdett a Manon Lescaut komponálásába, és ez a feladat minden figyelmét lekötötte. Ezt követően a Bohéméletmegírásának látott neki, így aTosca ismét a fiókba került. Végül 1894-ben elkezdett dolgozni rajta, viszont csak 1990-re született meg az opera végleges változata, melynek ősbemutatóját a római TeatroCostanziban tartották 1900. január 14-én, óriási sikerrel. Magyarországon először a Magyar Királyi Operaházban vitték színre 1903. december 1-jén.

Tosca-érdekességek

Mivel a Tosca az operairodalom egyik legismertebb darabja, a történetet talán nem szükséges bemutatni. Azonban számtalan olyan izgalmas momentum van a mű történetében, melyek kevésbé közismertek:

1. Az opera cselekménye mindössze egy nap alatt játszódik. A rövid cselekményidő miatt 1992-ben sor került egy olyan előadásra, ahol minden egyes felvonást valós időben és valós helyszíneken játszottak el: az első felvonást este 6-kor, a másodikat este 9-kor, a harmadikat pedig a következő napon, hajnali 6-kor. Az előadást rögzítették és élőben vetítették is.

2. Az eredetileg 1900. január 13-ára kitűzött bemutatót egy nappal előrébb hozták, mert állítólag több baljós előjel is arra utalt, hogy bombatámadásra lehet számítani, melyet már máskor is követtek e.

3. Sor került már néhány híresen elrontott Tosca-előadásra is, melyek közül kétségtelenül az 1961-es San Franciscó-i a leghíresebb. Történt ugyanis, hogy a kivégzőosztag tagjait olyan statisztákból válogatták, akik alig láttak színpadi próbát. Az volt a feladatuk, hogy menjenek be a színpadra, végezzék ki az elítéltet, majd hagyják el a színpadot. Ők azonban zavarba jöttek, amikor meglátták, hogy a színpadon nemcsak Cavaradossi, hanem Tosca is jelen van, ugyanis nem tudták, hogy kire kell lőniük. Végül Tosca mellett döntöttek – elvégre ő a tragikus névadó hősnő –, rálőttek, de helyette Cavaradossi esett össze holtan. Ezzel azonban még nem ért véget a kellemetlen baklövések sora: amikor Tosca levetette magát a mellvédről, a gyakorlatlan statiszták egyedül maradtak a színpadon. Utasításuknak megfelelően felettesüket követve valóban elhagyták a színpadot, csak nem éppen a legmegfelelőbb módon, egymás után ők is leugráltak a mellvédről.

Puccini egyébként több ízben is ellátogatott Budapestre, amelyet így jellemzett barátainak: „gyenge cigaretta, erős bor, megértő barátok, elragadó nők.”