Az utolsó hétvége nagyot szólt a 25. Művészetek Völgyén. Kiállítás, helyi kulináris élvezetek, kerekasztal beszélgetések, előadások és rengeteg zene.
Szombat koraestére Kapolcs kezdett a 7. kerületi belvárosi forgatagra emlékeztetni, leszámítva persze a parasztházakat. A Művészetek Völgye életében volt pár szűkös év, de úgy látszik, a fesztivál ismét virágzik. Márta István fesztiváligazgató nem tudott pontos adatokkal szolgálni, de 100-120,000 látogatót saccolt. Hogy mi változott a völgyben mostanság? „Alapvetően nem változott semmi. A 2010 óta működő udvaros struktúra és a programok változatlanok. A két falumúzeum nem tudott kinyitni, valamint több a DJ és a techno” – foglalta össze Márta.
Ebben a fesztiválban az a jó, hogy a helyi és a populáris kultúra egy olyan gyönyörű olvasztótégelyben találkozik, mint Kapolcs és környéke. Idén Taliándörögd és Vigántpetend csatlakozott a fesztiválhoz, és a három falu rengeteg sokszínű programmal kecsegtetett szombatra.
Kapolcs főutcáján lépten-nyomon kiállításba ütközhet az ember. Betérhet például egy retro kiállításra, amelynek bőséges anyagát, a régi relikviákat Fehérvári János Tibor és négydiplomás népművelő édesanyja gyűjtötte össze az elmúlt néhány évtizedben. Tíz éve járnak Kapolcsra, Bonyhádról hozzák a kiállítási tárgyakat. Újságok, hanglemezek, vekkerek, borotvaszettek, edények, lakástextília, kávéfőzők, játékok, ruhák, bútorok: az elmúlt 30-40 év lenyomatai. A nézelődés mellett szívélyes fogadtatás és anekdoták teszik kellemessé az ottlétet. János mesél, megnevettet, nem tukmál semmit, de előfordul, hogy belemegy egy-egy tárgy adásvételébe. A nagyvárosi ember számára a közvetlenség, kedvesség értelmezhetetlen gesztus, de Kapolcson ezt is megkapja, a helyben kialakult beszélgetés eredményeképp Budapest és Mucsi paradicsommagokat cserél nyár végén. A távolság nem számít, legfeljebb postai úton, borítékban érkeznek a kiszárított paradicsommagok.
A Fondorlatok címre hallgató installáció jól példázza a helyi és urbánus értékek és eszközök keveredését. A hagyományos kosárfonási technika köszön vissza Hatvany Csaba ipari pántoló szalagból fonott szobraiban. A fonással létrehozott izgalmas struktúrák beszippantják a szemlélőt.
A Folk udvarban a Tükrös zenekar lépett fel, és Kodoba Florin csatlakozott hozzájuk. Nem feldolgozásokat játszanak, nem folkosított popzenével vagy poposított folkzenével kívánnak hatni a közönségre, hanem a hagyományos megszólalás eszköztárával szeretnék ugyanezt a célt elérni. A koncert már a kezdetekor teltházas volt, az autentikus népzene elemi erővel áradt.
A nagyszínpadon a 30Y mozgatta meg az összegyűlt közönséget. A hangzás és szövegvilág egy tinibandát feltételez, pedig a tagok már rég nem azok. Az „amit összekuszálsz nyáron, azt bogozd ki télen” sorokra több száz ember tombolt, táncolt, énekelt a nagyszínpad előtt.
A fesztivál állandó eleme Hobo, akinek hamiskás dörmögése bennünket is a színpadhoz csalogatott. Hobo ikonikus alak, természetesen lehet hamiskás, lehet morcos, odaszaladhat hozzánk az őt képviselő hölgy és közölheti, hogy Hobo nem szereti, ha fotózzák; amikor a Nem hallod, üvöltök! című számhoz ér, az ember mindent megbocsát neki.
Aki csöndesebb környezetbe kívánkozik, annak el kell hagynia Kapolcsot és Vigántpetend felé veheti az irányt, ahol többek között a Hello Wood újragondolt falukomplexumában nézhet szét, vagy ellátogathat Taliándörögdre. Mi az utóbbit választottuk.
A hatalmas és hangulatos Inkler házban érdemes volt megkóstolni a házi kovászos uborkalevest, valamint a házi zakuszka és cukkini krémes kenyeret. Ebben a faluban nem szemtelenül drága az étel és az ital, ha pedig az ember a helyi dolgokra kíváncsi, nem árt egy helyi konyhát felkeresnie.
Szemben, az Elevenkertben egyre nagyom tömeg gyűlt össze a Puszi Együttes koncertjére. A Puszi vidám, intelligens, színvonalas, szellemes és profi. Hatalmas partihangulatot teremtettek. Egy ponton az öt tag eldobta hangszereit és a ritmust pingponglabda-pöcögtetéssel adva parádézott a színpadon – teljes összhangban. Ezen a ponton a tömeg már tombolt, a koncert végén pedig rájátszást követelt.
Éjfél után visszatértünk Kapolcsra. A település ekkorra már élhetővé vált. A nappali látogatók hazamentek, maradt a hardcore Kapolcs közönség, sokuk ekkor már nyolcadik napja élvezte a fesztivál nyújtotta örömöket. A Gólya udvar tömörítette az ifjúság színe-javát, a DJ kitett magáért, miközben Folkmann László eldugott borbárjában a Káli medence borászainak finom borai folytak. Így ment ez hajnalig, amikor a kimerült fiatalok jobbra-balra dőltek a Gólya udvar nagy szalmabáláiban.
