Csikós Attila íróként, dramaturgként vált ismertté, és csak kevesen tudják, hogy fotográfusként is komoly alkotásokat hoz létre. Persze képei is történeteket mesélnek.
Sajátos látásmódja gyakran a film noir világát idézi, munkáin jól megfér a realizmus és az idealizmus. Fotóiból A La Carte címmel augusztus 28-án nyílik kiállítás a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban.
Milyen témákat válogattál a kiállításra?
Körülbelül 800-1000 képből válogattam ki ezt a 48-at, „amatőr fotóshoz” méltó szigorral. Többekkel is átnéztük az anyagot, melyből végül is tíz tematikus sorozat állt össze, többek között a pesti éjszaka, legkedvesebb vidékem, a Badacsony, portrék, íróarcok, épületfotók és persze: nők. S mert a Kulteában, a Vendéglátóipari Múzeumban lesz a tárlat, egynémely kedves törzshelyem…
Mi a koncepció?
Nem vagyok a szó szoros értelmében fotográfus, ha sokan szeretik is a képeimet, író vagyok, tehát elsősorban történeteket, vagy történet-maketteket fotózok. Ugyanakkor, s ezt sem tagadom, a kompozíció, a fény-árnyék dinamika, az épületek vagy éppen az emberek, embercsoportok kialakuló struktúrája, idő- és fénybeli megmutatkozása is érdekel. Ezt írtam egy novellában: „A fénykép csak egy lehetőség. Egyetlen lehetséges sűrűségét mutatja meg anyag és szellem együttállásának. Konzisztens az idő állapotával.” Olyan képeket kerestem, amik, számomra legalábbis, a legpontosabban rögzítik ezt a tizedmásodpercnyi állapotot, elrendeződést, mégis, ha akarjuk, tovább mesélhetők.
Mivel fotózol?
Sajnos már digitális üzemmódban dolgozom magam is. A negatívot pedig máig jobban szeretem. A pixeleknél, bináris kódokban leírható, fizikai folyamatoknál hozzám közelebb állna a világ kémiai, vegytani folyamatokban való reprodukálása, amikor a fény valóban „átalakítja” az anyagot, amikor kölcsönhatások játszódnak le, hő képződik, folyadékok hullámzanak… Egy 35-ös filmnél nem fog szebb képet adni semmilyen digitális technika, élesebbet talán, de élettel átitatottabbat soha. Egyébként, bár vannak az anyagban nagygépes képek is, főleg telefonnal készült képek lesznek láthatóak. Ez az eszköz persze „szűkíti” a fotográfiai lehetőségeket, nem lehet játszani az élességgel, blendézni is csak éppen hogy, trükközve tudok, ugyanakkor hamarabb készen állok egy felvételre, és mondjuk hajnali négykor egy kiadós kocsmázás után, amikor ott állok egy hibátlan megvilágítású, tökéletes kompozíció kellős közepén, ez az egyszerűség igen nagy előny.
A szavak embere vagy. A képekkel, képekben mit kommunikálsz?
A szavak embere vagyok, haha, igen… Nevezzük akkor a képeimet jegyzeteknek. Nem kifejtett történeteknek. Egy írott szövegben, még egy igen jól szerkesztett, dramaturgiailag pontos történetben is borzasztó nehéz megmutatni azokat az erőket, amik egésszé szervezik a mesét, amik megkonstruálják az életet. A képalkotásban, legyen festészet, fotó, egyértelműbben működnek ezek a hatások, ha tetszik, szabályok. A fény, a kompozíciós arányok, a mozgás, az idő, az anyag sűrűsége, az egésznek lehetségesen kialakuló struktúrája mindent eldönt és megmutat. Ha észreveszed. A kép ugyanis nem létezik. Végtelen számosságú ponton leülhetsz, hogy megfigyeld az életet, és végtelen számú módon megnyilatkozhat előtted a világ, amit figyelsz. Az összevissza kattintgatók ezt a nem létezőt fényképezik. Emlékeket gyártunk ilyenkor valamennyien. De egy jó kép már nem emlékeztet semmire. Azon az a pillanat látható, amikor, ahogy a kvantumfizikában, a világ egy lehetséges, de valós állapota megmutatkozik, mérhetővé válik. Az írás tehát nekem mindig a megfigyelés, aztán a feldolgozás folyamatára hasonlít, a fotó vagy festmény rajza pedig arra a sűrű jelenlétre, amit akár kísérleti jegyzőkönyv-szerűen ki lehet, kell bontani. Egy villanás. Nagy versek, mondatok tudják ezt. Versben „fotózni” csak az olyan pimasz titánok tudnak, mint mondjuk Zalán Tibor, aki megnyitja majd a kiállítást. Aki a kép lényegét, okát és dinamikáját ismeri. Akik látják a „jelenéseket”.
A kiállítás megtekinthető 2015. augusztus 28. és október 2. között a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban. A megnyitóra augusztus 28-án (a Magyar Fotográfia Napja előtti napon) 18:00 órai kezdettel kerül sor.
